Previously on...


Nem is merem megszámolni, hogy pontosan hány hónapja nem írtam semmit a blogra (7, azaz hét, tudom én, eh). Ennek sok-sok oka volt, ha röviden akarnám összefoglalni őket, akkor azt mondanám, hogy időhiány. És ha eddig azt éreztem, hogy időhiányban szenvedek, hát akkor az elkövetkezendőkben ez még inkább igaz lesz. Ennek ellenére van mondanivalóm, és mostanában sokszor kaptam magam azon, hogy erről vagy arról hű de jó kis posztot írnék.
Úgyhogy vegyük úgy, hogy kisbetűsen ugyan, de visszatérek? Mondjuk.
Azért egy ilyen kis mi a helyzet, mik történtek idén, miért nem jelentkeztem jellegű posztot szívesen írok most, mert nekem is jó látni, hogy mégis hová tűnt ez az év.

Amennyire vártam 2016-ot, és bizakodóan tekintettem rá (ugye páros és, és még hatos is, nem is lehet ennél jobb) épp annyira szörnyű lett sok szempontból. Most nem annyira a világ dolgaira gondolok, bár ott is történt rengeteg minden, amik miatt ezt az évet valószínűleg a törikönyvek is emlegetni fogják még, sokkal inkább az én porszemnyi életemre.
Az év rettenetesen kezdődött: meghalt az apukám, teljesen váratlanul. 55 éves volt. Még mindig felfoghatatlan, talán sosem lehet ezt igazán feldolgozni, de az élet megy tovább ugye. Mivel én vagyok az egyedüli közvetlen hozzátartozója, ezért ezzel kapcsolatosan rengeteg intéznivalóm volt és van, szóval az időhiány legfőbb oka ez volt. Meg aztán sokáig kedvem sem volt semmiféle íráshoz, teljesen üresnek éreztem magam, de ezen gondolom senki nem lepődik meg. Nem mondanám, hogy most már minden oké, de azért az jelent valamit, ha visszatéregetek a hobbijaimhoz, nem?

Ez az egész sajnos rányomta a bélyegét a teljes évre, de voltak azért jó dolgok is: elég sokat utazgattunk Németországban, illetve végre összehoztuk idén nyáron a már régóta tervezett nászutat is. Ezek nagyon jó élmények voltak, és talán fogok is írni róluk egy kicsit bővebben, mert egyrészt még így, néhány hónap távlatából is érdekes lehet, hogy milyen klassz helyeken jártunk, másrészt jó lenne kicsit összerendezni a képeket, meg az emlékeket, mert per pillanat minden egy nagy katyvasz többfelé szétszórva.


Ó merthogy persze a laptopom is pont idén mondta be az unalmast, úgyhogy jóideje telefon-tablet-mások gépe háromszögben élem az online életemet, ami megintcsak a blog rovására ment. De remélhetőleg még idén megoldódik ez is, és végre megint tudok nyugiban az asztalomnál képeket és szöveget szerkeszteni, ahogy eddig is.


Az év utolsó negyede megintcsak kihívásokkal lett tele: elhatároztam, hogy legyőzöm a félelmemet és megtanulok vezetni. Most már a végefelé tart a dolog, a jövő év elején talán meglesz a jogsim is (már csak a bürokrácia útvesztőin kell átvágnom magam) és szerencsére az is kiderült, hogy nem csak álmomban vezetek jól. Emellé elkezdtem az ötvösmesterséget is kitanulni, ami régi álmom volt, és ugyan még elég messze a végcél, de úgy érzem, hogy jó úton járok.


Mindezeket (és kb az évet is) pedig megkoronázta az, hogy szeptemberben kiderült, hogy babát várok. Nem volt persze totális meglepetés a dolog, de azért mégiscsak más, amikor a kezemben van a pozitív teszt, mint amikor még csak egy tétova döntés születik meg arról, hogy oké, próbáljuk meg. Nem mondanám, hogy erre készültem 15 éves korom óta, úgyhogy rengeteg mindent kell tanulnom még az egész folyamatról és persze a német egészségügy feltérképezéséről is, szóval mostanában meg ez viszi az időm jó részét. Jelenleg egyébként a 16. hétben vagyok, és szerencsére minden rendben van, de hát messze még a vége és szívem szerint amúgy is csak akkor közöltem volna bárkivel is ezt az egészet, ha már megszületett a baba és tényleg minden oké. De igyekszem azért nem parázni és minél kevesebbet guglizni.


Azért nem alakulunk bababloggá, sőt egyelőre a szépségápolási újdonságokról írást jobban várom, mint a gyerektémát, úgyhogy továbbra is a beauty a fő irány. Attól, hogy nem írtam róla, azért így is jó sok dolgot próbáltam ki, szóval posztalapanyag van bőven. A jövő év még nem tudom, hogy mit hoz, 1 db gyereket mindenképp, de ezen kívül rejtély, hogy mi vár rám. Ezért nem is merek ígérni gyakorisággal, vagy szisztematikussággal kapcsolatban semmit, de most, hogy ezt a posztot megírtam, talán tényleg sikerül visszatérnem a bloggerlife-ba.


14 comments :

  1. Részvétem apukád miatt :( Viszont az utazgatás és a jogsi szuper, meg az is, hogy babát vársz, és persze hogy visszatérsz lassan közénk, mert megmondom őszintén, hiányoztak már a posztjaid :)
    Egyébként ez az év nekem is szörnyű volt, és rengeteg helyről hallom ugyanezt, úgyhogy remélem, hogy ha valami, ez nem folytatódik 2017-ben.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm, igazán jó érzés, ha hiányoztam egy kicsit. :)
      Mindenkinek más persze egy év, és nem is lehet ebben mérni a dolgokat, mert hullámvölgyek mindig vannak. Szóval csak remélem, hogy jön jobb időszak is.

      Delete
  2. Reszvetem! Ugyanakkor ahogy az egyik bölcs tanarom mindig mondta: amint elmegy valaki, jön valaki mas helyette. Gratulalok a babahoz es nem tudom, Nemetorszagban maradtok-e, de ha igen, akkor hajra, a bürokraciat nem lehet megszeretni, de megszokni talan :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Így is lehet nézni, de egyik nem pótolja a másikat. Igen, egyelőre itt maradunk, de azzal nem bírok megbarátkozni, hogy miért kell mindent 50 papírra kinyomtatni, nem valami környezettudatos hozzáállás.

      Delete
  3. Én is örülök a visszatérésnek! Részvétem.. Sajnos, én apa nélkül nőttem fel, és mindig nagyon nehéz dolog ez. Viszont a szíved alatt van egy új kis élet, őhozzá pedig gratulálok! (-:

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm, és sajnálom, nem is tudom, melyik a rosszabb. :/

      Delete
  4. Welcome back!
    Részvétem apukád miatt. Gratulálok a babához! Mivel egymás után leírva is borzasztó kontrasztos ez a két dolog, el sem tudom képzelni, hogy egyszerre megélni mindezt milyen lehet. Sok sikert nektek!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Azért a közte eltelt idő segített valamelyest, de azért nem egyszerű. Köszi!

      Delete
  5. Nagyon hiányoztál Nekünk! :)
    Részvétem apukád miatt. :(
    Viszont szuper hír a baba és hogy lesz jogsid. A legjobbakat kívánom Neked/tek és Kellemes Ünnepeket! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm, és viszont neked is! :)

      Delete
  6. Részvétem!
    A jó hírekhez gratulálok, és örülök, hogy visszatértél. Hiányzott a blogod.

    ReplyDelete
  7. Részvétem az apukád miatt. Ezek nagyon nehéz dolgok, nagyon nehéz időszak, de idővel könnyebb lesz.
    A babának és a visszatérésednek én is nagyon örülök, mert nagyon szerettem a blogodat. :)

    ReplyDelete

Minden megjegyzést elolvasok, és igyekszem válaszolni is. Köszönöm a kommentet, sokat jelent, hogy elmondod a véleményed!