Hajápolási rutin update

Kép: Kristin Ess, a kedvenc fodrászom

Ért már egy ideje, hogy a hajápolásról írjak, mert megintcsak sok mindenben változtattam annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a tincseimből. Ha emlékeztek a korábbi hajas posztokra, vagy visszanézitek őket, akkor tudjátok, hogy rengeteget írtam arról, hogy számomra egy igazi ellenség van a hajápoló szerekben, az pedig a szulfát - erősebb (SLS) vagy gyengébb (SLES) formában. Egyetlen dologra figyeltem kiemelkedően a sampon/balzsam választáskor, hogy szulfátmentes legyen. Ez egy nehezen teljesíthető feladat, mert jóval kisebb arányban árulnak ilyesmit, mint szulfátos dolgokat. A kímélőbb samponokban is bizony ott van, nekem pedig meggyőződésem volt, hogy a szulfátoknak minden formája szárítja, károsítja a hajamat. Ez a teóriám azonban megdőlni látszik.
Sokáig használtam a Babylove babasampont, amit egészen szerettem is, de egy ideje azt vettem észre, hogy akármilyen balzsamot is teszek fel mellé, a hajam sprőd és fénytelen, és ezt a kemény víz mellett a sampon számlájára írtam. Úgyhogy váltottam, és bizony visszatértem a szulfátokhoz. A kulcs azonban a változatosságban van. Rájöttem, hogy egyetlen sampont sem tudok kizárólagosan használni, váltogatnom kell az erősebb és a kímélőbb verziókat ahhoz, hogy ne szárítsam túl a hajamat és úgy tűnik, hogy ez a módszer működik, mert mostanában elégedett vagyok a hajammal. A mai bejegyzésben arról lesz szó, hogy miket használok jelenleg, egy másik bejegyzésben pedig a hajformázásról is fogok írni.


A fenti két sampont még az év elején szereztem be, amikor korpás hajjal küzdöttem. A Balea férfiaknak szóló termékcsaládjában található meg ez a korpásodás elleni sampon, ami illatra és állagra is Head&Shoulders koppintásnak tűnik. A korpát teljesen meg is szüntette, úgyhogy ezt már csak néha-néha megelőző jelleggel használom. A Sebamed Urea Akut samponját is korábban vettem, de csak a nyáron kezdtem el használni. Azonnali kedvencem lett, ez az érzés pedig még most is tart, olyannyira, hogy valószínűleg újra is fogom venni. Mindkét termékben SLES, vagyis egy gyengédebb szulfát van, ennek ellenére sokkal kevésbé szárították a hajamat, mint a Babylove babasampon, amire pár hete ráfanyalodtam. Ami miatt kerültem a szulfátos samponokat, az a haj és főleg a fejbőr kiszárítása volt, de ezt szerencsére egyik terméknél sem tapasztaltam. Elképzelhető, hogy korábban kicsit érzékenyebb volt erre a fejbőröm, mostanra viszont átlendültem ezen az állapoton és jobban bírom a szulfátot. Akárhogy is, ez azért igencsak kibővíti a termékpalettát, amiről válogathatok, úgyhogy amíg a hajam és a fejbőröm jól van, addig marad a szulfát.


Ahogy írtam a bejegyzés elején, nem csak és kizárólagosan az SLES-es samponokat használom. Váltogatni szoktam egy másik módszerrel, ami a lehető legkímélőbb verzió, hiszen egyáltalán nem igényel sampont: ez a co-wash, vagyis a balzsammal történő hajmosás. Erről is írtam már párszor: a lényege annyi, hogy egy könnyedebb állagú balzsamot masszírozunk a fejbőrbe, hajba, majd ezt lemosva ugyanúgy eltávolítjuk a szennyeződéseket, mint egy samponos mosásnál. Amikor a hajam még nem annyira szennyezett, de már formázhatatlan, és igényli a mosást, olyankor nagyon jól jön a gyengédebb bánásmód.
Abban nem vagyok biztos, hogy a co-wash pontosan honnan indult, de a hype, ami most körülveszi, biztosan Amerikából; az egyik leghíresebb erre alapuló termék pedig a Wen tisztító balzsama. Szerencsére ki tudtam próbálni a mandulás-mentás verziót (az egyik kedvenc youtuberem, Claire Marshall esküszik erre a márkára), de azt kell mondjam, nem éreztem akkora wow hatást. Persze rengeteg hasznos összetevőt pakoltak a termékbe (növényi kivonatok, panthenol, olajok, aloe), és a mellette látható Yves Rocher samponnál talán egy fokkal hatékonyabb is, de nem érzem azt, hogy ez a termék többet tudna nyújtani, mint bármilyen mezei balzsam. Az Yves Rocher hozott ki nemrég egy kifejezetten co-washra alkalmas sampont, amit kedvencek között is említettem már, és amit még mindig szeretek. Ahogy látjátok nem sok van már a tubusban, és nem tudom, hogy újra fogom-e venni, mert igazából nem érzem létszükségletnek. Úgy hiszem, hogy a co-wash köré épült hype hívja életre az ilyen speciális termékeket, de alapvetően tényleg csak egy balzsam kell ahhoz, hogy ezt a fajta hajmosást kipróbálhassuk.


A balzsamok tekintetében is változtattam egy kicsit, mert a sima samponok mellett egyértelműen kellenek, de a co-wash mellett sem elhanyagolandó egy táplálóbb, nehezebb balzsam használata. Eddig nagyrészt a Balea olcsó, ám kiváló termékeit használtam, amikkel évek óta elégedett vagyok. Egy ideje viszont leszoktam róluk, mert úgy tűnt, hogy szinte semmit nem csinálnak, de főleg nem hidratálják a hajamat. Lehet, hogy a rossz sampon miatt éreztem ezt, ami mellett már kevésnek bizonyultak, szóval úgy is felfoghatjuk, hogy egy kis pihenőt tartok. Addig is a L'Oréal Hair Expertise termékeivel kísérletezgetek: a zöld dobozos vitalitás hajmaszk a kedvencem, spórolok is vele, mert sajnos már nem kapható. A másik terméket kísérletképp vettem, és szeretem is, bár korántsem annyira tápláló, mint a hajmaszk, szóval a keresgélés valószínűleg folytatódni fog. Ezen mondjuk nem aggódom, mert balzsamból sokkal nagyobb a kínálat, mint a samponokból, úgyhogy biztosan találni fogok valami jót.


A henna mellett továbbra is kitartok, megbarátkoztam azzal az auburn színnel, amit a barna hajamból ki tudok hozni. Legutóbb a Sante hennáját próbáltam ki, és teljesen elégedett vagyok vele. Igazából nem vettem észre nagy különbséget a korábban próbált hennákhoz képest (Müller, Khadi), viszont ez nagyon egyszerűen, bármelyik dmben, bioboltban beszerezhető, és az ára is tűrhető, szóval azt hiszem, hogy egy darabig ennél fogok maradni. Na meg várom a további ősz hajszálakat, hogy még élénkebb legyen a hajszínem. :-)

Összegezve: igen, szembementem a korábbi hajápolós "elveimmel", de nem bántam meg. Úgy gondolom, hogy változunk, változik a bőrünk, a hajunk, és érdemes mindennek adni esélyt, ami korábban esetleg nem vált be, mert bukkanhatunk jó dolgokra. Készülőben van még egy poszt, amiben a hajformázó termékeket fogom körüljárni, már most mondom, hogy az sem lesz rövid. 

piCture pOlish - Escapades


Alig vártam, hogy részletesebben is megmutathassam ezt a lakkot, mert már az első felkenéskor teljesen lenyűgözött. A piCture pOlish amúgy is kezd egyre inkább a gondolataimba férkőzni, mert egyre szebb lakkokat alkotnak, és egyre gyakrabban lágyulok el értük. Hjajj.


Ahogy az előző bejegyzésben írtam, ez a lakk egyáltalán nem volt kívánságlistás, viszont élőben annyira elvarázsolt, hogy nem tudtam otthagyni. Már az üvege is úgy néz ki, mintha egy egész kis univerzum lenne beletöltve, pedig az első két kép csak sima, szűrt fényben készült.


Napsütésben még szebb, hihetetlen, hogy milyen mélynek tűnik a lakk, pedig csak pár holografikus pelyhecske van benne. Mégis, mintha valami varázslat lenne. Két rétegben értem el ezt az intenzitást, de talán egy harmadikkal még lehetne fokozni. Nagyon szép, ahogy az egyszerű kis méregzöldnek tűnő lakk hogy megy át kékbe a csillogó pelyhek miatt. Nem lehet megunni a nézegetését és sajnos szavakkal sem tudom jól visszaadni a szépségét.


A minősége is kifogástalan, ahogy írtam, két rétegben jól fed, és egyszerű felkenni is. Fedőlakkot sem feltétlenül igényel, legalábbis az első képen még szuper fényesnek tűnik, de a közelebbi képeket nézve, lehet, hogy mégiscsak kellett volna rá.


Természetesen körülnéztem a lakkjaim között hasonló után kutatva, és rögtön két másik darabon is megakadt a szemem. Az a-England Saint George és a Colour Alike Winter Holoi közül az 501-es számú is ebbe a méregzöld-teal színcsaládba tartozik, de ahogy látjátok a képen az Escapades azért más jellegű. Ráadásul míg pl a Saint George egyértelműen teal, a Colour Alike pedig inkább zöld, addig az Escapades hol egyik hol másik kategóriába esik.


Nagyon örülök, hogy a gyűjteményembe került ez a lakk, sőt azt hiszem, hogy egy új kedvencet avathatunk. A PP pedig kezd az egyik szívem csücske lenni.

Újdonságok otthonról


Az elmúlt 10 napot Magyarországon töltöttem, és a sűrű programba szerencsére be tudtam iktatni egy kis Glamour napozást és egy Nailland látogatást is, úgyhogy most megmutatnám, hogy miket hoztam haza magammal. Tudom, tudom, "otthonról" meg "haza", ne is kérdezzétek.

Kezdjük a Naillanddel. Nagyjából 10 percet tudtam eltölteni a standnál, mert az időkeretem nagy részét elvette a Nyugatihoz utazás - őszintén remélem, hogy legközelebbre már kinyit az Árkádbeli bolt is. Azért így sem távoztam üres kézzel, és gyanítom, hogy még több minden is jött volna, ha tovább maradok. Nem volt konkrét tervem, csak azt vettem meg, ami megtetszett, de végignézve a kollekciókat, swatchokat, infokat, mindegyiknél megállapítottam, hogy pontosan azokat válogattam ki, amit a legszebbnek tartok, szóval nagyon jól döntöttem az összes lakknál. Az ILNP teljesen elvarázsolt, annyi de annyi finomságot lehet nézegetni náluk, hogy nem tudtam betelni velük. Két lakk jött is velem: az Ultra Holok közül az Honor Roll és a tavaszi kollekcióból a Fame. Két különböző finish, két külön világ, de mindegyik elképesztően szép, és most, hogy élőben is végignézhettem az Ultra Holok választékát, nem sok olyan lakk maradt, ami ne került volna fel a kívánságlistámra. A Zoya Nori ugyan nem feltétlenül az a lakk, amire kifejezetten vágytam volna, de mikor megláttam, hogy féláron kapható, nem volt több kérdésem. Szerintem jól tettem, de megmutatom majd a blogon is.
Ezer és egy évig vacilláltam az ILNP Mountain View és a piCture pOlish Escapades között, végül az utóbbi győzött. Nem bántam meg, millió swatchot néztem meg azóta mindkettőről, és ugyan csak hajszálnyival térnek el, nekem az PP lakk tetszik jobban.
Nem igazán akartam nyomdalakkokat venni, de mikor megpillantottam, hogy van világos zöld (Lime) és citromsárga (Pastel Yellow) is a Mundo de Unasnál, nem tudtam őket otthagyni. Elvégre ezeket a színeket szinte lehetetlenség sima körömlakk formában megtalálni, és ha nem is most, de tavasszal kifejezetten hasznos lesz, hogy megvannak.


A Glamour napozás nekem annyiból állt, hogy elmentem a Müllerbe, és rávetettem magam az itt nem kapható márkák pultjaira. A Bourjois La Laque fehér lakkja, a White Spirit régóta motoszkált a fejemben, úgyhogy a fehér lakkos nyár után is folytatódik a próbálgatás. A Bourjois pult egyébként nagy csalódás volt, hiába szerettem volna krémes pirosítót, nem volt, a Rouge Editionok közül pedig egyetlen szín sem tetszett igazán, hiába szerettem volna kipróbálni valamelyiket. A Rimmel Peachella igazából csak azért fogott meg, mert Rimmel, és mert kevesebb, mint féláron volt, de azért nagyon kíváncsi vagyok rá. Igazából mást nem igazán éreztem kihagyhatatlannak tőlük, úgyhogy talán nem is hiányzik annyira ez a márka, mint gondoltam. A L'Oréal rúzst véletlenül szúrtam ki, és nagyon megörültem neki. A márka vörös-sztáros kollekciójánál már írtam a Julianne lakkról, a rúzs párja viszont nem passzolt annyira hozzám, úgyhogy azt nem vettem meg. Otthon viszont most az eggyel korábbi nude kollekció fut, amiről itt lemaradtam, úgyhogy végre végre enyém a Julianne's Nude. (Itt amúgy a sztáros kollekciók most rózsaszínnel támadnak, szerintem az is várható otthon előbb-utóbb.) Végül, de nem utolsó sorban egy kaviáros fátyolmaszk is a kosaramba került, amiről Suzynál olvastam épp a Müller látogatás reggelén. Kíváncsi vagyok rá, van most már egy pár fátyolmaszkom a Happy Skin egyik soron következő posztjához.


+1 Nem otthonról, hanem már az itteni reptéren vettem meg a Glamour novemberi számát, amihez egy mini Chanel rúzst mellékeltek Arthur színben. Még nem próbáltam ki, mert a mini tényleg mini, és nem akarom elpazarolni, de mennyire kúl már ez a magazintól!

Colors by Llarowe - The Mighty Red Baron


Jöjjön akkor életem első Colors by Llarowe lakkja, a The Mighty Red Baron. Egy csere során jutottam ehhez az üveghez, ezért még a régi címke van rajta, ami ugyan egy kicsit zavar, mert nekem az újabb verzió jobban tetszik, viszont egyáltalán nem ez a lényeg, hanem az, ami belül van. Felhívnám a figyelmet, hogy a képek csak a töredékét tudják visszaadni a lakk igazi valójának, kéretik egyéb képeket keresni/Nailland standon megtapizni, mert úgy biztosan szerelem lesz nektek is.


Első pillantásra egy egyszerű csillogó piros lakknak tűnik, de ennél sokkal sokkal többről van szó. A pirosnak a hidegebb tónusai közé tartozik ez a lakk, ami egy nagyon jó hír nekem, mert így teljesen egyedülálló a gyűjteményemben. A PP Bridget ugrott be elsőnek, mikor megláttam a bárót; azt gondoltam, ahhoz talán hasonló lehet, de közük sincs egymáshoz, mert az ugye aranyló, belülről világító és nem annyira holografikus lakk. Ó, igen, merthogy a mi bárónk holografikus lakk ám, nem is akármilyen. A fenti képen ez mondjuk nem látszik - természetes fényben inkább csak belülről világít szolidan, már amennyire egy ilyen piros lakk szolid tud lenni.


Méghogy a Bridget nem holo lakk! Tényleg az, na de jól látszik a különbség kettejük között: a bárónak van egy kis pinkes beütése, míg a Bridget inkább narancsos vonalon mozog. Mindkettő csodálatosan szép!



Annyira szép árnyalat egyébként, egészen sötét, szinte már a bordó felé hajlik, szóval ha nem csinálná azt, amit a következő két képen csinál, bizony akkor is tetszene. Két réteg kell belőle, hogy a szín teljes valójában megjelenhessen. Fedőlakkot is tettem rá, és úgy nagyon tartós volt: majdnem egy hétig nem is volt kedvem lemosni, és semmi baja nem lett. Egyébként is elkél rá a fedőlakk, mert önmagában nem valami fényes, és az áttetsző réteg még egy plusz dimenziót, mélységet ad neki. Gyorsan szárad, az ecsete pedig a most már átlagosnak számító rövidke és vastag - kényelmes és könnyű vele lakkozni.


Ezeken a képeken talán még jobban látszik, hogy hideg tónusú árnyalattal van dolgunk, bár igazából a szivárvány összes színe megcsillan rajta és benne. Ezeket a képeket led fénnyel készítettem, de a holo hatás ugyanígy látszik napsütésben is, elképesztően szép. Kicsit sajnálom, hogy szürke, esős, ködös időben nem érvényesül ennyire, de ez sajnos a holo lakkok rákfenéje.


Szóval a The Mighty Red Baron azonnali kedvencem lett, ennek pedig egyenes következménye, hogy elkezdtem a többi CbL lakkra is csorgatni a nyálamat. Hajajj. Hajajajjjj.

Szeptemberi kedvencek


Ez volt talán életem legjobb szeptembere! Beauty fronton nem túl sok dolog fogott meg, de talán pont elég ehhez a bejegyzéshez. Inkább a személyes élmények tették felejthetetlenné ezt a hónapot, ezekről majd a bejegyzés végén. Előbb:

La Rive In Woman parfüm - Már egy ideje odavagyok az Armani Sì nevű illatáért. Vaníliás, édes, nem mindenkinek való, de az első fél-egy órában annyira fantasztikus illat, annyira én vagyok, hogy huhh. Ja, hogy nem ez a parfüm van a képen? Nos, igen. Sokan felfedezték, hogy az Armani illatot (meg még sokat) lekoppintotta a Rossmannban kapható La Rive márka. Akinek mindkettő megvan, megerősítette, hogy teljesen egyformák, úgyhogy nekem több sem kellett, én is beszereztem. Tényleg teljesen hű hasonmás töredékáron, ráadásul még az üvege is az eredetire próbál rájátszani a fekete kupak-aranyló parfüm kombóval. Imádom az ilyen jó vételeket, és a parfüm is úgy teljesít, ahogy azt a Sì-nél sokszori fújkálás után tapasztaltam. Ahogy írtam nagyon édes-púderes, főleg ha pár órája már viselem, az elején viszont egyszerre édes és friss, teljesen egyedi párosításban. Ami még tök jó, hogy nem annyira köthető évszakhoz, simán jöhet hidegebb időben, de nyáron is el tudom képzelni.

Catrice Liquid Camouflage korrektor -  Jó sok korrektort kipróbáltam az utóbbi hónapokban, és eddig ez győzött meg leginkább. Van, hogy nem is teszek alapozót, csak ezt egyengetem el a problémásabb részeken, és nagyon jól működik. Elég jó a fedése, majdnem olyan erős, mint a tégelyes Camouflage-nak, de annál sokkal krémesebb és kezelhetőbb. Már félkész egy nagy korrektoros összevető poszt, ott majd részletesebben is bemutatom.


Benefit Coralista pirosító - Látszik, hogy a palettából ezt a színt nyúzom leginkább, úgyhogy ideje megemlítenem. Alapjáraton nem vagyok túlzottan elájulva a Benefit márkától. Az agyonhypeolt spiráljai, a primere sem tetszett túlzottan, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy pirosító fronton tud-e valami pluszt nyújtani. Fogok erről a palettáról egyébként részletesebben is írni, mert így egyben ugyan nem kapható, külön-külön a színek viszont igen, szóval talán így érdekes lehet. Mindig is a Coralista volt a kívánságlistám élén, és most már tudom, hogy nem véletlenül. Nagyon az én színem, jól áll, és a pirosító is kifogástalan. Szerencsére alig porol, jól pigmentált, de nem kell óvatoskodni vele - ezek nálam mind mind plusz pontok. Ez lenne az egyetlen, amit a palettából nagyban is megvennék, na nem mintha ez a nap reális időtávon belül eljönne.

Ebelin nagyméretű vattakorong - Miért nem mondtátok, hogy ennyire jók az ilyen vattakorongok? Évekig a kis méretű köröket használtam, pedig egy teljes arc smink leszedésénél ez az ovális, nagyobb verzió milliószor praktikusabb. Az Ebelintől próbáltam először ilyen méretűt, és meg vagyok vele elégedve, úgyhogy felkerült az örökké újravevős listára is.

p2 Prep + fix spay - Nemrég elfogyott a fixáló spray a készletemből, és valahogy hiányzott a sminkelés végén az a lezáró mozdulat, ami a úgyhogy új termék után néztem. A p2 szortimentfrissítéssel került a polcokra ez a termék, és nagyon megkedveltem. Az előző Alverdével az volt a problémám, hogy iszonyú erős citromos szúnyogriasztó szaga volt + alkohol is volt benne, úgyhogy semmiképpen sem akartam azt újravenni. Ez alkoholmentes, és az illata sem túl durva, bár hasonlóan a citrusos mezsgyén mozog. Nem mondom, hogy létszükséglet ez a lépés, de én már annyira megszoktam, hogy furán érzem magam, ha nem fújok valamit a púderezett arcomra.


NARS Cruella Velvet Matt Ajakceruza - A tökéletes piros rúzs! Bár nem is igazán rúzs, hiszen ajakceruza formája van, amit ráadásul hegyezgetni kell, de bőven megéri a szenvedős csomagolás, mert ami benne van, az aztán minőség a javából. Ez az első NARS termék, amit próbáltam, és teljesen lenyűgözött. Annak ellenére, hogy ceruza is és még matt is, nagyon szuper a formulája: pihekönnyű, nem is érezni az ajkakon, mégis eszméletlenül pigmentált és alig szárít. Sok-sok órán át viselve sem kopik csúnyán, sőt evés-ivás után elég egy kicsi igazítás, és továbbra is tökéletesen fentmarad. A lenti, tengerpartos képen is ezt viselem: néhány óra, kávézás, és egy hullámban fürdés után sem moccant meg.

Colors by Llarowe - The Mighty Red Baron - Egyelőre álljon itt csak kedvencként ez a lakk, de jövő héten megmutatom igaziból is. Csak annyit mondanék most, hogy WOW.


Horgony medál + dínós fülbevaló - A két kedvenc ékszerem az utóbbi időben. A medál rostocki emlék, amellett, hogy már régóta szerettem volna egy horgonyos ékszert. A dínókat pedig a Claire's-ben szúrtam ki, hát nem tüneményesek?


Két szuper élményben volt részem ebben a hónapban, mindkettő örök emlék marad és ezek miatt érdemelte ki ez a szeptember az életem legjobbja címet. A hónap elején tettünk egy kirándulást Rostockba, ami egészen északon, a Balti-tenger partján található. Nincs túl sok látnivaló itt, van viszont tengerpart, és ahol tengerpart van, oda mi elmegyünk. Szuper volt egy világítótorony tetejéről, őrületes szélben a viharos tengert és a felkorbácsolt hullámokat nézni. Egy kicsit meg is fürödtem a vízben, és ennek láthatóan nagyon örültem. :-)


A másik dolog pedig a hóvégi U2 koncert volt. 15 éve és 15 éves korom óta rajongok értük, és ez volt az első alkalom, hogy élőben láthattam őket. Fantasztikus élmény volt, nem is tudom szavakba önteni igazán, hogy mit jelentett ez nekem, úgyhogy álljon itt csak ennyi, mementóként. :-)