Rock-o-co & Apricoco

A legutóbbi bejegyzésben írtam, hogy sikerült elcsípnem a Catrice Rock-o-co kollekciójának két vágyott darabját, ma róluk írnék egy kicsit bővebben. Még mindig nem tudok betelni ezzel a kiadással, mert nagyon tavaszi, nagyon rokokó és mert ha jól gondolom, akkor Marie Antoinette lehetett az ihletője, akinek a története nagyon közel áll a szívemhez. Már a promóképek és információk napvilágra kerülésekor felkeltette érdeklődésemet az Apricoco nevű rúzs, illetve a hozzá passzoló körömlakk. A név azt sejtette, hogy egy barackos árnyalatról lesz szó, de a hab a tortán az lett, hogy mindegyik matt finishű.

Müllerben jártam

Az a helyzet, hogy imádom a Müllert! A végeláthatatlan sorok tele parfümökkel, sminkekkel, lakkokkal, drogériás és high-end márkák vegyesen, natúrkozmetikumok, hatalmas papír-írószer részleg, kész mennyország. Nagy kár, hogy olyan kevés van belőle. Berlinben is csak három bolt működik, ebből kettő bár külvárosban van, mégis szuperek és hatalmasak, a harmadik viszont értékelhetetlenül kicsi és unalmas (nyilván a leginkább központi). Szóval nagyjából ünnepszámba megy, ha úgy döntök, hogy rááldozom az időt és átszelem a fél várost a Müller-élményért. A hétvégén ezt meg is tettem és egy kb másfél órás szeánsz alatt átböngésztem a sorokat, termékeket. Sokszor megesik, hogy nagy elánnal indulok vásárolni, aztán mégsem veszek semmit, de most nem így volt, és nem jöttem haza üres kézzel. Nem csak Müllerben jártam, hanem visszafelé körülnéztem más boltokban is, úgyhogy egy csinos kis kupacot állítottam össze.



Harp On It

Egyre csak nézegetem a bejegyzés képeit, majd forgatom a lakkos üveget, és agyalódok, hogy mégis milyen szavakat vessek ide, amik valamelyest vissza tudják adni a Color Club holografikus lakkjainak szépségét. Már csak azért is kedvesek nekem ezek a lakkok, mert a barátnőmtől kaptam őket, de egyébként is meggyőztek a minőségükkel. Ma a Harp On It a főszereplő, de csak azért, mert a Beyondot még nem tudtam teljes pompájában lefotózni.


A Harp On It egy ezüst holografikus lakk, ami már az üvegben megbabonáz. Egy rétegben már szinte tökéletes a fedése, de a kettőt is elbírja, úgy még intenzívebben holózik. Nagyon örülök annak is, hogy nem kellenek különös fényviszonyok (lámpa- vagy napfény) ahhoz, hogy a színváltós csillogás érvényesüljön, sima nappali fénynél is csodásan néz ki (ami a téli sötétségben azért valami!), komolyan nem tudok betelni vele. A képeken persze sokkal visszafogottabbnak tűnik, de higgyétek el: holoban nincs hiány. 



Persze az összes holografikus lakkomat elő is vettem gyorsan, és úgy gondoltam, hogy a Moyra kékje lesz a tökéletes párja ennek a ezüst csodának. Erre jöttek a pikkelyek, amit a Beyonddal nyomdáztam (fantasztikus nyomdalakkok a Color Clubok egyébként!), és hát a végeredmény szemkápráztató. Nagyon szomorú voltam, amikor lemostam, úgyhogy biztosan fogok még ilyesmit viselni - főleg nyáron.


Ráadásként muszáj megmutatnom azt is, hogy milyen amikor felkapcsoljuk a villanyt...vagy a vakut. Áááááálomszépek! Én eddig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok akkora rajongója a holo lakkoknak, de most már kezd megdőlni ez a teóriám, és ebben nem kis szerepe van a Color Clubnak.


Elfogyott #17


Sunfleur Zsályás arcradír - Már épp csak icipici volt benne, nem is értem, hogy miért tartogattam eddig ezt a radírt. Amit nem is neveznék igazán klasszikus radírnak, mert egészen fura állaga van: krémes, lemosóhoz hasonlító alapban van a zsályaőrlemény, ami a radírozást végzi, a krémet viszont pakolásként kell használni, egy ideig a bőrön hagyni, majd lemosni, ekkor lép életbe maga a radírozás  Mondjuk a mosdót elborító növénydarabok a lemosáskor elég zavaróak, de maga a termék nem volt rossz, egészen relaxáló az az erőteljes gyógynövényes illat, amit magából áraszt, míg az arcomon van. Nagyon finoman radíroz, hiszen gyakorlatilag növénydarabkák adják ezt a funkciót, nem pedig a cukor vagy só kristályai. Ahogy írtam, nekem a Le Petipo de Patapo az etalon arcradírok terén, de már csak azért sem cserélném le erre, mert ebben a negyedik összetevő az alkohol, amit ha csak lehet, kerülök.

Babylove babasamponok - A kamillás egy kímélő és kellemes kis sampon volt, lehet, hogy sokaknak ez kevés, de én már megszoktam, hogy nem annyira habzanak fel a samponjaim, mint a szulfátos verziók. Attól még tökéletesen tisztított. Úgy vagyok vele, hogy nem baj, ha egy sampon önmagában nem igazán táplál, csak tisztítsa meg a hajamat, a többit pedig a balzsamra bízom. Szerettem volna újravenni, de épp nem találtam a dm polcain, így egy másik verziót szereztem be, aminek egy kicsit más a csomagolása és inkább babafürdetőnek mondanám, de úgy gondoltam hogy nagyjából ugyanarról van szó. Nagy tévedés volt, ugyanis utáltam ezt a verziót. A csomagolása horror, nem lehet rendesen kinyitni, csak körömmel felfeszegetni (sajnos több körmömnek is búcsút mondhattam így, köszi), de ráadásul maga a termék is eléggé más, ki tudja miért, de elkezdte eszement módon szárítani a fejbőrömet. Végülis találtam a kamillás verzióból is utánpótlást, úgyhogy remélem, azzal minden visszaáll szépen a régi kerékvágásba, a másikat pedig örökre elfelejthetem.

Vatika Kaktuszos hajolaj - Nagy kedvencem volt ez az olaj, de nem az utóbbi időben. Az illata remek, egyáltalán nem emlékeztet semmilyen olajra, az állaga viszont olajos, de azon belül is a könnyedebb, hígabb fajta. Az én vékonyszálú hajam nagyon kedveli az ilyesmit, úgyhogy használgattam is szépen. Elvileg hajhulláscsökkentő hatása is van, de ez nálam valamiért nem akart jelentkezni. Az utóbbi időben viszont nem szívleltem, és örültem is, hogy elfogyott végre. A száraz fejbőrömet szerettem volna vele kúrálni, de hajmosás után nagyjából olyan volt, mintha fel se tettem volna, pedig órákat pácolódtam benne. Az itteni víz úgy tűnik, hogy nagyon felforgatta a hajápolási módszereimet, ez az olaj a kemény víz ellen édeskevés. Kár érte.

Balea Med sampon - Rettentően utáltam ezt a sampont, kizárólag akkor mostam vele hajat, ha mondjuk hétvége volt, és sehova nem mentem. Jobb meggyőződésem ellenére vettem, és az első pár használat után meg is bántam, mert a szulfát, az szulfát, hiába gyengébb fajta. Szóval kész, el kell fogadnom, hogy érzékeny a fejbőröm, és nem tűri a legkisebb szárító hatású összetevőt sem. Ebből gondolom sejthető, hogy nem fogom újravenni a terméket.

Body and Soul Jázmin és fehér tea testpermet - VÉÉÉÉÉGRE! Nagy nehezen elfujkáltam, de a végére már nagyon utáltam és főleg untam az illatát. A legnagyobb problémám vele az, hogy szemernyit sem tartós, oké, hogy ez egy testpermet, de legalább 5 percnél tovább hadd érezzem már. Nyáron felfrissülni jó, de ennyi erővel vizet is spriccelhetnék magamra, mert kb. ez is annyit ér. Ami még külön felbosszant: az folyik mindenhonnan, hogy nyáron ne nagyon fujkáljuk a parfümöket, mert abban alkohol van, és a nap nagyobb kárt tehet a bőrben, ha alkohol van rajta. Akkor mégis mi a francért van alkohol a testpermetekben, amiket nyárra parfüm helyett ajánlanak??? Nem értem a logikát, tényleg. Az is tuti, hogy olcsó, drogériás testpermetet sem fogok többet venni, mert mindegyiknek iszonyatosan untam az illatát a végére. A Rituals Yin permet természetesen kivétel mindezek alól (persze nem is drogériás cucc), mert abban nincs alkohol, és az illata is tovább megmarad, egy gyengébb EDP-vel is felér, úgyhogy nyárra is inkább maradok ennél.

Yves Rocher Blackberries és Pear Caramel tusfürdők - Utóbbi krémes körtés semmit nem ápolt a bőrömön, és az illata sem tetszett különösebben, így ez nekem csalódás volt a javából. A szedres viszont kifejezetten tetszett, a végére sem untam meg a gyümölcsbombát, és a géles állaga sem volt rossz. Mondjuk egyik sem lesz életem tusfürdője, a makadámdióson úgysem tesz túl semmi.

L'Occitane Cherry Blossom kézkrém - Teljesen felejthető volt az egész krém, nem különösebben hidratált és az illata sem adott hozzá semmi pluszt. Végülis ajándékként elment, de nagyban biztosan nem venném meg ezt a verziót.

The Body Shop Tea Tree Face Mask & Wash - Azt hiszem én vagyok rosszul bedrótozva, de a bőrömre egyszerűen semmi de semmi hatással nincs a teafa olaj. Se tiszta olaj verzióban, se más lebutított krém/lemosó/maszk nem használ. Gondoltam, hogy egy durvább pattanásroham ellen teszek egy próbát a TBS teafás termékeivel: mindegyik három használatra volt elég, és ez alatt pontosan annyit segített a bőrömön, mint bármelyik másik teafás cucc. Szóval továbbra sem vagyunk kompatibilisek a teafával, egy újabb dolog, amit el kell fogadnom.

Chloe Love - Muszáj itt állnia emlékeztetőül ennek az illatnak, mert ez is egyike azon parfümszerelmeknek, amik előbb-utóbb beteljesednek azzal, hogy felkerülnek a polcomra. A Chloe illatokat mindig meg szoktam szimatolni, hátha beleszeretek valamelyikbe, de egészen eddig egy sem tetszett igazán. A Love viszont....hát love!

Bourjois Twist up the Volume spirál - A kedvenc spirálom volt tavaly, semmi sem érhetett a nyomába. Ívelt és dús pillákat tudtam vele magamra varázsolni, és tökéletesen a helyén maradt, könnyeket is kibírt mozdulatlanul.  Amint felüti a fejét a spirálhiány, biztosan ezt fogom újravenni.

La Roche-Posay Effaclar K - Az Effaclar Duo helyett csak ezt a krémet kaptam a gyógyszertárban, ami az eladó szerint annak elődje volt. Megnéztem az összetevőket, és elég sok a hasonlóság közöttük, viszont ami rögtön feltűnt, az a K-ban lévő szalicilsav, ami pattanásos bőrre még jobb is lehet. Ez így leírva jól hangzik, de őszintén szólva nem volt hűha hatása. Az Effaclar habzó lemosóval együtt használtam elég sokat, és úgy tetszett, de nélküle nem nagyon nyújtott többet egy könnyed hidratálókrémnél. Ráadásul nem tapasztaltam azt sem, hogy a miteszerekkel, bőregyenetlenségekkel bármit is tudna kezdeni, így a végére egyértelműen a Duo felé billent a mérleg nyelve, és azt vettem végül újra.

La Roche-Posay Micellás víz - A micellás vizekről szóló bejegyzésben jól lehúztam ezt a terméket, pedig nem érdemelte meg. Ugyanis kiderült, hogy én vagyok a ludas abban, hogy csípi a szememet sminklemosáskor: túlságosan rányomtam a szememre a vattát, így a leoldódó festék volt az, ami a szemembe kerülve csípett. Erre persze akkor jöttem rá, mikor egy másik micellás vízzel éltem át a csípő élményt, amivel korábban nem volt problémám. Miután odafigyeltem erre, már semmi bajom nem volt a LRP termékével sem, igaz nem is volt egy olyan hú de nagy szám. Tette a dolgát, de nem mondanám kiemelkedőnek, sőt igazából nekem eddig az összes micellás kb. egyforma tudásúnak tűnt, eltérést csak az összetevők és az árak terén tapasztaltam. Ha nem lenne még fél életre elegendő sminklemosó készletem, akkor sem ezt venném újra szerintem.

Moyra Berlin

A  kedvenc 2014-es lakkjaim közül jóformán mindegyiket megmutattam ilyen vagy olyan formában. Ha nem is kapott önálló bejegyzést mindegyik, havi kedvencekben, egyéb bejegyzésekben szerepeltek a körmeimen is. Egy kivétel volt: a Moyra Berlin. Úgyhogy ma jöjjön ez a lakk, így most már tényleg letudhatjuk az előző évet.


Először csak hallomásból értesültem, hogy létezik ez a lakk, és a neve persze egyből felkeltette az érdeklődésemet - kiváló stratégia volt a Moyrától, hogy bevezette a lakkok keresztelőjét. Aztán utána is néztem, de őszintén szólva nem voltam annyira oda Silk Nude formula gondolatáért, és magáért a színért sem. Hiába Berlin a neve, egy babarózsaszín lakk akkor sem kell, mert nem fogom használni.
Aztán hazalátogatáskor végre szemügyre vehettem, és rögtön bele is szerettem. Ha nem is babarózsaszín, de azért eléggé idegen nekem ez a szín: talán levendulalilaként lehetne megnevezni, de annak is egy piszkos, tompa verziója.


Felkenéskor nagyon pozitívan csalódtam. Nem vagyok annyira oda a Moyra lakkokért, régebbi szörnyű tapasztalatok miatt nem is nézegettem őket, de aztán a holografikus család meggyőzött arról, hogy igenis érdemes próbálkozni az újabb generációval. Ez a lakk (és gondolom az egész Silk Nude vonal is) pedig hihetetlenül jó minőségűre sikerült. Egy vastagabb rétegben is szép, de a gyorsabb és biztosabb száradás érdekében inkább két vékony rétegben szoktam felkenni, és így is pikk-pakk megvan a manikűr. Jók ezek a selymes lakkok, mert nyomon követhető a száradási folyamat, és amikor már teljesen matt a felület, akkor biztos lehetek abban, hogy maradéktalanul megszáradt a réteg.


Azért nem teljesen matt a végeredmény, inkább selyemcukor szerű - nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni magamon. Annyira visszafogott és előkelő színe van, hogy tényleg bárhol, bármikor bevethető, ráadásul az ecsetével is kiválóan lehet pingálni, nem igényel különösebb igazítást, így megkapja tőlem a tökéletes utazólakk plecsnit is.
Hajrá Moyra, csak így tovább!

In my life #2


Ma egy papírmán bejegyzés a soron következő, aminek apropója egyrészt a szokásos évkezdő noteszbemélyedés, másrészt pedig az íróasztalom belakása. Kezdjük az utóbbival.
Bár még közel sincs kész, gondoltam, hogy egy kis sarkot azért megmutatok belőle, vagyis a saroknál lévő falat, hogy pontosabban fogalmazzak. Nagyjából az első dolgom volt, hogy kitettem ide washitape-pel egy-két családi képet, aztán ez továbbgyűrűzött a szép képeslapok, majd egy vidám kis washi-bunting irányába, amit én készítettem. Jó ránézni erre a falra, pedig még közel sincs kész, bár ez egy olyan dolog, ami folyamatosan bővül: ha találok valami szépet, akkor bekerül az én kis kollekciómba.



A washi-buntingot egyébként nagyon egyszerű volt elkészíteni: először is kiválasztottam a színeket, majd egyforma hosszú csíkokat vágtam mindegyik ragasztóból. Hosszában félbehajtottam őket, de nem teljesen, hogy utána könnyen szét tudjam nyitni. Csak a csücsköket ragasztottam össze, majd levágtam belülről kifelé indulva nagyjából egyforma nagyságú sarkakat. Ezután szétnyitottam és egy fehér hímzőfonalat helyeztem a zászlócska közepére, és félbehajtottam a ragasztót, ügyelve a minél pontosabb illesztésre. Az összes csíkkal megcsináltam ezt, majd a falra szintén washival rögzítettem: a két szélső zászlómat félbevágtam, és ezzel ragasztottam a falra. Szerintem nagyon mutatós lett, a falon kívül még sok helyen el tudok képzelni ilyen kis girlandot, és nem kell feltétlenül alkalomhoz, házibulihoz kötni.


Ahogy a poszt elején írtam, a 2015-ös határidőnaplómat is elkezdtem, beírtam a már konkrét eseményeket, időpontokat, illetve színes filcekkel és az elmaradthatatlan washi tape-pel kicsit feldobtam az uncsi heteket. Na nem mintha olyan nagyon uncsi lenne ez a napló, mert sokkal több van benne, mint egy egyszerű heti rendező. Szezonális kis játékok lapulnak itt, lehet listázni, hogy mik tesznek boldoggá, napi outfitet is fel lehet skiccelni vagy egy térképen bejelölgetni, hogy hol jártam a világban. Szóval a szokásos dolgok mellett mindenfélével meg lehet tölteni ezt a kis füzetet, eddig nagyon élvezem, különösen, hogy németül van benne minden - szóval jó kis nyelvgyakorlás is. Amióta csak az első határidőnaplómat elkezdtem, azóta megvannak, és nagyon szeretem visszaolvasgatni őket, még akkor is, ha kevéssé tudatosan tényleg csak a határidőket, találkozókat vezettem. Idén erre jobban figyelek, igyekszem minden naphoz írni valami apróságot, akár blogbejegyzés terveket, teendőlistákat, vagy jó dolgokat, filmeket, amiket megnéztem, szóval mindenfélét, hogy egy kicsit színesebb legyen az év, és még nagyobb öröm legyen visszaolvasni.

My Minty


Jól indul az év, sikerült rögtön egy szuper franken lakkot alkotnom! :) Egy ideje már szemezek a piCture pOlish Mintyjével, hihetetlen, hogy mennyire cukira sikerült az a lakk. Nagy rajongója vagyok a menta-piros kombónak, és még nem láttam hasonló koncepciót egyik márkánál sem. Viszont nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez csak egy menta lakk, amiben piros glitter van, ér ez annyit, amennyibe kerül? Egy kicsit jobban utánanéztem, elolvastam a leírását, születésének történetét, és mindemellé végignéztem a fiókomat is, lehetséges hozzávalók után kutatva. Magam is megdöbbentem, hogy szinte minden egyes alkotórész itt lapult.


Az essence The World's Coolest mentája tökéletes alapnak bizonyult, ráadásul azzal, hogy az üveg már csak félig volt, az a kérdés is megoldódott, hogy mibe öntögessem össze a lakkokat. A piros glittert a Lovely Moulin Rouge kollekciójából halásztam elő, igaz ez annyiban eltér a pp lakktól, hogy nem matt, hanem metál finishűek a glitterek, és valamivel sötétebbek, pirosabbak is. A leírás szerint a Minty némi holografikus összetevőt is tartalmaz, bár a róla készült képeket elnézve valószínűleg nagyon nagyon keveset (nekem minden képen krém finishűnek tűnt). Azért nem akartam kihagyni, egy kis holo mindig elfér. Először csak a Flormar holografikus lakkját használtam, de aztán vérszemet kaptam, és a Catrice Holo, Que Tal? fedőlakkjából is öntöttem bele, és örömmel mondhatom, hogy ez a lakk a tökéletes holo flakie: nem tolakodó, de mégis észrevehető, ad egy kis pluszt. Már csak a fehér glitter hiányzott, és eszembe is jutott a Lovely legutolsó limitált kollekciója, amiben van egy fehér glitteres fedőlakk, de végül a próbakeverésnél nagyon nem tetszett az, hogy különböző méretűek a glitterek. Így végül a fehér glitter volt az egyedüli, amit be kellett szereznem, és sikerrel is jártam: igaz nem fehér, hanem menta színű glitteres fedőlakkot találtam, de úgy gondoltam, ha az alap menta, akkor abban ez is tökéletes lesz.

A fentebb leírtakat összevegyítettem, a készülő lakkot folyamatosan felráztam, hogy lássam, miből mennyi kell még. A piros glitterből talán egy picit túl sok került bele, de mivel a körmökön úgyis csak néhány szokott megragadni, így ezen nem aggódtam - a glitteres lakkoknál úgyis mindig ügyeskedni kell.


Íme a végeredmény, én nagyon nagyon elégedett vagyok, mi több, alig tudok betelni vele. Nekem tökéletesen kielégítette a Minty iránti vágyamat ez a kis franken, és talán csak az igazán hozzáértő szemek tudnák róla megmondani, hogy nem az, aminek elsőre tűnik.