2015 kedvencei


Szánom-bánom. Tudjátok, hogy mit. De nem hagyhatom, hogy ez az év a szokásos kedvences poszt nélkül érjen véget, úgyhogy szépen összeszedtem magam, és végigbogarásztam a sminkes/lakkos fiókokat az idei kincsek után kutatva. Szép kis mennyiség gyűlt össze, úgyhogy csapjunk is bele.


I love fall

Annyira szép Berlin ősszel! Millió színben pompázik az a rengeteg fa, ami a városban van, és ez bizony engem is megihletett és muszáj volt egy igazán őszi manikűrt készítenem. Én ezt szó szerint vettem, vagyis a színes leveleket a körömömre nyomdáztam, több színnel, színátmenetekkel, pont úgy, ahogy a természetben is láttam.


Elővettem szépen az összes narancsos, pirosas, sárgás lakkomat (meg egy csipet zöldet), és egy semleges alapszínt. Még a tökéletes nyomdalemezem is megvolt a művelethez, mivel a csodás levélmintás Born Pretty Store lemezen őszi falevelek is helyet kaptak. Aztán a lemezre összevissza felpacsmagoltam a lakkokat és így nagyon klassz színátmeneteket kaptam.


Nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle narancs lakkom van, ami ráadásul mind szuper nyomdalakk is egyben (igaz csak világos alapon, de akkor is). A két Mundo de Unas lakk is remekül passzolt ebbe a kavalkádba. Ugyan először inkább tavaszi színekként tudtam őket elképzelni, de a levelek is pont ebben a sárgában, néha még kicsit zöldben pompáznak, úgyhogy jól illenek az őszhöz is. Lentebb az összes lakkot felsoroltam, szép kis lista lett.
Nagyon tetszik magamon ez a manikűr, és bár lassan mindenhol jönnek a karácsonyra hangolódó posztok, azért én még maradnék egy kicsit az ősznél. Remélem, ti is! :-)



Alapszín: OPI You're So Vain-Illa
Nyomdaszínek: Mundo de Unas Pastel Yellow és Lime, essence Cherry Cherry Girl, Catrice MAN, GO Tango, NYC Love Never Dies, Manhattan Sunrise Saga
Nyomdalemez: Born Pretty Store BP19 (amire a 10%-os HWSQ10 kódom még mindig él)
Fedőlakk: Catrice Ultra Stay & Gel Shine

Októberi kedvencek


Mindig totál aggodalomban ülök le megírni a kedvences posztokat, mert úgy érzem, hogy semmi újról nem tudok írni, a szokásos, ezerszer ismételgetett kencéimet használom, és csak elvétve teszek nagy felfedezéseket. Aztán csak megszáll az ihlet, és eszembe jut egy csomó minden, úgyhogy végül csak-csak összeállnak a kedvences posztok is. Viszont megkérdeznélek azért titeket is: nem uncsi ez így? Csomószor gondolok arra, hogy ritkábban vagy nem hónaphoz kötve talán érdekesebbek lehetnek az aktuális kedvenceim, de nem tudom, mi a véleményetek? Amíg kigondoljátok, addig is: októberi kedvencek.

Balea Med Ultra Sensitive Waschgel - A múltkori Happy Skin részben pont az arclemosókról volt szó, és rögtön két terméket hozzá is adnék ahhoz a bejegyzéshez. Egyikük a Balea Med habzó arctisztítója, amiről már biztosan sok helyen olvastatok, mert kiváló összetétele és kedvező ára hamar megnövelte a népszerűségét. Ahogy a bejegyzésben írtam, én az ilyen jellegű lemosókat kiegészítőként használom, amolyan második arctisztításként. Erre tökéletesen megfelel, nem csinál semmi extrát igazából, csak azt a kis plusz tisztítást végzi el, amire még szükségem van a sminklemosás után. Érdemes kipróbálni és nálam biztosan marad újravevős kedvenc.

Balea arclemosó olaj - Mivel a The Body Shop olajamból alig van már, így mindenképp szerettem volna utánpótlást beszerezni. Írtam, hogy nem a kamillás olajat fogom újravenni, hanem drogériás termékeket szeretnék kipróbálni, és rögtön két jelöltem is volt: az egyik a L'Oréal Öl Richesse (amiről a német bloggerek ódákat zengenek), a másik pedig a Balea újonnan megjelent olaja. Végül a Balea mellett döntöttem, mert nyilván sokkal olcsóbb és egy hangyányit még az összetétele is barátibb, ugyanis ebben nincs semmi illatanyag. Az olaj remekül működik, és bár nehéz megítélni, de szerintem simán hozza a TBS olaj tudását. A sminket ugyanúgy leszedi, vízzel érintkezve hasonlóan krémes-tejes állagúvá válik, és a kinyomója is sokkal jobb, mert nem köpköd, hanem egyenletesen adagolja az olajat. Úgy érzem jó úton járok a kizárólag Balea termékekből álló arcápolási program összeállításáig, mert tényleg nagyon jó dolgokat adnak ki mostanában - és hol van még az új micellás vizük?!

Rituals Gingko's Secret kézkrém - Valamelyik újsághoz járt ajéndékba nemrég ez a kézkrém, és persze rögtön tudtam, hogy ezt bizony ki kell próbálnom. A Rituals az a márka, amelyiknél mindig sóvárogva nézelődök - nagyon finom illatú és kifejezetten hangulatokra építő termékeik vannak, de az áraikkal nem vagyok annyira kibékülve. Nem drágább, mint a The Body Shop (amit egyébként szintén drágállok, szóval no offense Rituals) viszont kevésbé jó akcióik vannak - bár úgy gondolom, hogy megvan a törzsközönségük, és nem is szorulnak ilyesmire. Szóval izgatottan bontottam ki a kézkrémet, és szerencsére nem csalódtam. Baromi fura egyébként használni, mert elsőre rettentő sűrűnek tűnik, de aztán hipp-hopp el lehet oszlatni és egész gyorsan be is szívódik. Hagy egy szilikonos réteget maga után, de ez is hamar eltűnik, és nem ragadok oda semmihez. Emellett szépen ápol is, rendben tartja a száraz körömágybőrömet, és egy kézkrémben számomra ez a legfőbb szempont. Megugorja-e a Lush Lemony Flutter szintjét? Nem. Valószínűleg semmi sem. Viszont ezt nem csak éjjel, hanem akár nappal is tudom használni és az illata sem annyira tolakodó, mint a Lush termékének, szóval szerintem azért közelít. Plusz pont még, hogy a rostocki utazás alatt kezdtem el használni, így aztán mindig az jut eszembe az illatáról.

Catrice Liquid Metal Gel szemceruza - I'll Be Right Black! - Ez kérem szépen, nem csak a hónap felfedezettje és kedvence, hanem az éves kedvencekbe is biztosan be fog kerülni. Ez a legtökéletesebb fekete szemceruza, amivel valaha találkoztam. Puha és krémes, nem szárítja a szemet (ezt sok hasonló géles ceruzánál tapasztalom), alig kell hozzáérnie a bőrhöz, máris ébenfeketén fog. Én főleg alsó-felső vízvonalon szoktam fekete szemceruzát használni, úgyhogy hatalmas plusz pont annak a ceruzának, amelyiket nem kell odanyomni erre az érzékeny területre. Eddig csak a MAC Graphblack ceruzám tudta ezt, de igazából a Catrice-nél gyengébb minőségben. Ez azért eléggé áll-leesés! Szóval a Catrice minden szemceruzát lealázott a Liquid Metal családjával, és azok után, hogy a múltkor már másik két színt is éltettem, az összes darab kelleni fog.

MAC Rubenesque - Egy régi kedvencet is újra felfedeztem, mostanában mindig ezt az aranyló-barackos szemhéjfestéket használtam magamon. Hihetetlenül jól kiemeli a kék szemszínt, és bármilyen másik színnel jól mutat együtt. Rubenesque + Catrice ceruza + sok fekete szempillaspirál = telitalálat.

a-England Virgin Queen - Mit is mondhatnék még? Az előző bejegyzésben mindent leírtam róla, nálam ez az idei ősz lakkja. Tavasszal no-no, most pedig kedvenc, hát ez volt a Virgin Queen útja nálam és a képen már megint szürkének néz ki. <3

essence Longlasting Lip Liner - Girl Next Door - Nem vagyok egy túl nagy szájceruza rajongó, de valahogy a kosaramba került ez a nude darab, ami valószínűleg nemrég jelenhetett meg, mert nem rémlik korábbról. Elsősorban az tetszett meg benne, hogy nem hegyezős, hanem kitekerős verzió, másrészt a színe is megfogott, mert megláttam benne azt a hideg, szürkés tónust, amit mostanában mindenhol keresek. Még nem a tökéletes szín, de alakul. Balzsamra rétegezve az egész számon is tudom viselni, megelepően krémes és könnyű vele az egész ajkat beszínezni. Teljesen matt, így egy picit szárít, viszont ha egy rúzst is teszek fölé, akkor hosszabb távon is kellemes viselni. A fölé kerülő rúzsokat egy kicsit hidegebbé tudja tenni, szóval úgy érzem, hogy abszolút van jogosultsága a készletemben.

Balról jobbra: essence Girl Next Door, essence Girl Next Door + p2 Soft Toffee, p2 Soft Toffee

+1 Parks & Recreation - Nemrég fedeztem fel ezt a sorozatot, és nagyon hamar kedvenc lett. Egy amerikai kisváros városfejlesztési osztályáról, az ott dolgozó emberekről, az ő kapcsolatukról és úgy egyáltalán a hivatali életről szól. Nem túl kecsegtető, ugye? Sokáig nem tudtam, hogy mégis mitől lehet népszerű egy ilyen sorozat (azon túl, hogy Chris Pratt, khm), de aztán megnéztem az első pár részt és rögtön megértettem. A főszereplő, Leslie Knope egy szuperül kitalált és megvalósított karakter, a mellékszereplők pedig hihetetlen jó hátteret biztosítanak ahhoz, hogy Amy Poehler lubickolhasson ebben a szerepben. Nehéz megfogni, hogy pontosan mitől olyan vicces, mert sokszor csak egy nézésen nevetem el magam, de tényleg érdemes egy próbát tenni vele, mert érhet kellemes meglepetés.

Nos, ez volt az én októberi zárásom. Nálatok mi volt kiemelkedő kedvenc az előző hónapban?

a-England - Virgin Queen


Ezt a lakkot még valamikor az év elején szereztem meg, de a tavaszhoz közeledve rá sem bírtam nézni. Totál csalódás volt, és a finom pasztellekre és élénk színekre vágyó akkori énem elszontyolodva nézegette ezt a meghatározhatatlan színű valamit. Sejtettem, hogy ősszel majd több kedvem lesz hozzá, de arra nem is számítottam, hogy ez lesz AZ őszi lakk.


Merthogy ez a lakk tényleg maga az ősz. Ha rásüt a nap, akkor melegebb, óarany arcát mutatja, néhány szögben pedig szinte már antracitszürkébe megy át. A pontos színe egyszerűen meghatározhatatlan, mert teljesen egyedi, semmi hasonlóval nem találkoztam még. Jó, hogy többnyire a labradorit köves gyűrűmmel szoktam viselni, mert feltűnt, hogy mennyire hasonlít rá a lakk, úgyhogy ha lenne olyan, hogy labradorit színű, akkor ez abba a kategóriába tartozna.


De most nem olyan? Ami még igazán hasonlóvá teszi őket egymáshoz az a lakkban és a kőben egyfomán megcsillanó kékes fény. A lakknál mondjuk csak akkor látszik, ha igazán közelről vizsgálom, vagy akkor, amikor a holografikus csillogást sikerül belőle előcsalogatni. De vitathatatlanul ott van benne, szóval igen, a Virgin Queen egy labradorit színű lakk.


Ezek a képek már napfényben készültek, és elég jól látszik, hogy az arany kerül inkább előtérbe. Viszont amikor a holo felcsillan, akkor meg már megint szürke. Varázslatos! Annyi arca van, hogy egyszerűen hihetetlen, hogy mindegyik képen ugyanaz a lakk szerepel.


A Virgin Queen is ugyanolyan fantasztikus minőségű, mint az a-England lakkok általában. Egy rétegben szinte tökéletesen fed, de ha még gazdagabb színt szeretnénk, akkor mehet a kettő - a képeken is így látható. Az én ízlésemnek egy kicsit sűrű ugyan, de egyáltalán nem nehéz felkenni, ráadásul pillanatok alatt megszárad. Nem szárad különösebben fényesre, de most kivételesen nem is bánom, mert ehhez a színhez jobban passzol ez a kicsit mattabb finish.
Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a lakkról, és nálam egyértelműen ő az ősz nyertese. És nektek mi a kedvenc őszi lakkotok?

Hajápolási rutin update

Kép: Kristin Ess, a kedvenc fodrászom

Ért már egy ideje, hogy a hajápolásról írjak, mert megintcsak sok mindenben változtattam annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a tincseimből. Ha emlékeztek a korábbi hajas posztokra, vagy visszanézitek őket, akkor tudjátok, hogy rengeteget írtam arról, hogy számomra egy igazi ellenség van a hajápoló szerekben, az pedig a szulfát - erősebb (SLS) vagy gyengébb (SLES) formában. Egyetlen dologra figyeltem kiemelkedően a sampon/balzsam választáskor, hogy szulfátmentes legyen. Ez egy nehezen teljesíthető feladat, mert jóval kisebb arányban árulnak ilyesmit, mint szulfátos dolgokat. A kímélőbb samponokban is bizony ott van, nekem pedig meggyőződésem volt, hogy a szulfátoknak minden formája szárítja, károsítja a hajamat. Ez a teóriám azonban megdőlni látszik.
Sokáig használtam a Babylove babasampont, amit egészen szerettem is, de egy ideje azt vettem észre, hogy akármilyen balzsamot is teszek fel mellé, a hajam sprőd és fénytelen, és ezt a kemény víz mellett a sampon számlájára írtam. Úgyhogy váltottam, és bizony visszatértem a szulfátokhoz. A kulcs azonban a változatosságban van. Rájöttem, hogy egyetlen sampont sem tudok kizárólagosan használni, váltogatnom kell az erősebb és a kímélőbb verziókat ahhoz, hogy ne szárítsam túl a hajamat és úgy tűnik, hogy ez a módszer működik, mert mostanában elégedett vagyok a hajammal. A mai bejegyzésben arról lesz szó, hogy miket használok jelenleg, egy másik bejegyzésben pedig a hajformázásról is fogok írni.


A fenti két sampont még az év elején szereztem be, amikor korpás hajjal küzdöttem. A Balea férfiaknak szóló termékcsaládjában található meg ez a korpásodás elleni sampon, ami illatra és állagra is Head&Shoulders koppintásnak tűnik. A korpát teljesen meg is szüntette, úgyhogy ezt már csak néha-néha megelőző jelleggel használom. A Sebamed Urea Akut samponját is korábban vettem, de csak a nyáron kezdtem el használni. Azonnali kedvencem lett, ez az érzés pedig még most is tart, olyannyira, hogy valószínűleg újra is fogom venni. Mindkét termékben SLES, vagyis egy gyengédebb szulfát van, ennek ellenére sokkal kevésbé szárították a hajamat, mint a Babylove babasampon, amire pár hete ráfanyalodtam. Ami miatt kerültem a szulfátos samponokat, az a haj és főleg a fejbőr kiszárítása volt, de ezt szerencsére egyik terméknél sem tapasztaltam. Elképzelhető, hogy korábban kicsit érzékenyebb volt erre a fejbőröm, mostanra viszont átlendültem ezen az állapoton és jobban bírom a szulfátot. Akárhogy is, ez azért igencsak kibővíti a termékpalettát, amiről válogathatok, úgyhogy amíg a hajam és a fejbőröm jól van, addig marad a szulfát.


Ahogy írtam a bejegyzés elején, nem csak és kizárólagosan az SLES-es samponokat használom. Váltogatni szoktam egy másik módszerrel, ami a lehető legkímélőbb verzió, hiszen egyáltalán nem igényel sampont: ez a co-wash, vagyis a balzsammal történő hajmosás. Erről is írtam már párszor: a lényege annyi, hogy egy könnyedebb állagú balzsamot masszírozunk a fejbőrbe, hajba, majd ezt lemosva ugyanúgy eltávolítjuk a szennyeződéseket, mint egy samponos mosásnál. Amikor a hajam még nem annyira szennyezett, de már formázhatatlan, és igényli a mosást, olyankor nagyon jól jön a gyengédebb bánásmód.
Abban nem vagyok biztos, hogy a co-wash pontosan honnan indult, de a hype, ami most körülveszi, biztosan Amerikából; az egyik leghíresebb erre alapuló termék pedig a Wen tisztító balzsama. Szerencsére ki tudtam próbálni a mandulás-mentás verziót (az egyik kedvenc youtuberem, Claire Marshall esküszik erre a márkára), de azt kell mondjam, nem éreztem akkora wow hatást. Persze rengeteg hasznos összetevőt pakoltak a termékbe (növényi kivonatok, panthenol, olajok, aloe), és a mellette látható Yves Rocher samponnál talán egy fokkal hatékonyabb is, de nem érzem azt, hogy ez a termék többet tudna nyújtani, mint bármilyen mezei balzsam. Az Yves Rocher hozott ki nemrég egy kifejezetten co-washra alkalmas sampont, amit kedvencek között is említettem már, és amit még mindig szeretek. Ahogy látjátok nem sok van már a tubusban, és nem tudom, hogy újra fogom-e venni, mert igazából nem érzem létszükségletnek. Úgy hiszem, hogy a co-wash köré épült hype hívja életre az ilyen speciális termékeket, de alapvetően tényleg csak egy balzsam kell ahhoz, hogy ezt a fajta hajmosást kipróbálhassuk.


A balzsamok tekintetében is változtattam egy kicsit, mert a sima samponok mellett egyértelműen kellenek, de a co-wash mellett sem elhanyagolandó egy táplálóbb, nehezebb balzsam használata. Eddig nagyrészt a Balea olcsó, ám kiváló termékeit használtam, amikkel évek óta elégedett vagyok. Egy ideje viszont leszoktam róluk, mert úgy tűnt, hogy szinte semmit nem csinálnak, de főleg nem hidratálják a hajamat. Lehet, hogy a rossz sampon miatt éreztem ezt, ami mellett már kevésnek bizonyultak, szóval úgy is felfoghatjuk, hogy egy kis pihenőt tartok. Addig is a L'Oréal Hair Expertise termékeivel kísérletezgetek: a zöld dobozos vitalitás hajmaszk a kedvencem, spórolok is vele, mert sajnos már nem kapható. A másik terméket kísérletképp vettem, és szeretem is, bár korántsem annyira tápláló, mint a hajmaszk, szóval a keresgélés valószínűleg folytatódni fog. Ezen mondjuk nem aggódom, mert balzsamból sokkal nagyobb a kínálat, mint a samponokból, úgyhogy biztosan találni fogok valami jót.


A henna mellett továbbra is kitartok, megbarátkoztam azzal az auburn színnel, amit a barna hajamból ki tudok hozni. Legutóbb a Sante hennáját próbáltam ki, és teljesen elégedett vagyok vele. Igazából nem vettem észre nagy különbséget a korábban próbált hennákhoz képest (Müller, Khadi), viszont ez nagyon egyszerűen, bármelyik dmben, bioboltban beszerezhető, és az ára is tűrhető, szóval azt hiszem, hogy egy darabig ennél fogok maradni. Na meg várom a további ősz hajszálakat, hogy még élénkebb legyen a hajszínem. :-)

Összegezve: igen, szembementem a korábbi hajápolós "elveimmel", de nem bántam meg. Úgy gondolom, hogy változunk, változik a bőrünk, a hajunk, és érdemes mindennek adni esélyt, ami korábban esetleg nem vált be, mert bukkanhatunk jó dolgokra. Készülőben van még egy poszt, amiben a hajformázó termékeket fogom körüljárni, már most mondom, hogy az sem lesz rövid. 

piCture pOlish - Escapades


Alig vártam, hogy részletesebben is megmutathassam ezt a lakkot, mert már az első felkenéskor teljesen lenyűgözött. A piCture pOlish amúgy is kezd egyre inkább a gondolataimba férkőzni, mert egyre szebb lakkokat alkotnak, és egyre gyakrabban lágyulok el értük. Hjajj.


Ahogy az előző bejegyzésben írtam, ez a lakk egyáltalán nem volt kívánságlistás, viszont élőben annyira elvarázsolt, hogy nem tudtam otthagyni. Már az üvege is úgy néz ki, mintha egy egész kis univerzum lenne beletöltve, pedig az első két kép csak sima, szűrt fényben készült.


Napsütésben még szebb, hihetetlen, hogy milyen mélynek tűnik a lakk, pedig csak pár holografikus pelyhecske van benne. Mégis, mintha valami varázslat lenne. Két rétegben értem el ezt az intenzitást, de talán egy harmadikkal még lehetne fokozni. Nagyon szép, ahogy az egyszerű kis méregzöldnek tűnő lakk hogy megy át kékbe a csillogó pelyhek miatt. Nem lehet megunni a nézegetését és sajnos szavakkal sem tudom jól visszaadni a szépségét.


A minősége is kifogástalan, ahogy írtam, két rétegben jól fed, és egyszerű felkenni is. Fedőlakkot sem feltétlenül igényel, legalábbis az első képen még szuper fényesnek tűnik, de a közelebbi képeket nézve, lehet, hogy mégiscsak kellett volna rá.


Természetesen körülnéztem a lakkjaim között hasonló után kutatva, és rögtön két másik darabon is megakadt a szemem. Az a-England Saint George és a Colour Alike Winter Holoi közül az 501-es számú is ebbe a méregzöld-teal színcsaládba tartozik, de ahogy látjátok a képen az Escapades azért más jellegű. Ráadásul míg pl a Saint George egyértelműen teal, a Colour Alike pedig inkább zöld, addig az Escapades hol egyik hol másik kategóriába esik.


Nagyon örülök, hogy a gyűjteményembe került ez a lakk, sőt azt hiszem, hogy egy új kedvencet avathatunk. A PP pedig kezd az egyik szívem csücske lenni.

Újdonságok otthonról


Az elmúlt 10 napot Magyarországon töltöttem, és a sűrű programba szerencsére be tudtam iktatni egy kis Glamour napozást és egy Nailland látogatást is, úgyhogy most megmutatnám, hogy miket hoztam haza magammal. Tudom, tudom, "otthonról" meg "haza", ne is kérdezzétek.

Kezdjük a Naillanddel. Nagyjából 10 percet tudtam eltölteni a standnál, mert az időkeretem nagy részét elvette a Nyugatihoz utazás - őszintén remélem, hogy legközelebbre már kinyit az Árkádbeli bolt is. Azért így sem távoztam üres kézzel, és gyanítom, hogy még több minden is jött volna, ha tovább maradok. Nem volt konkrét tervem, csak azt vettem meg, ami megtetszett, de végignézve a kollekciókat, swatchokat, infokat, mindegyiknél megállapítottam, hogy pontosan azokat válogattam ki, amit a legszebbnek tartok, szóval nagyon jól döntöttem az összes lakknál. Az ILNP teljesen elvarázsolt, annyi de annyi finomságot lehet nézegetni náluk, hogy nem tudtam betelni velük. Két lakk jött is velem: az Ultra Holok közül az Honor Roll és a tavaszi kollekcióból a Fame. Két különböző finish, két külön világ, de mindegyik elképesztően szép, és most, hogy élőben is végignézhettem az Ultra Holok választékát, nem sok olyan lakk maradt, ami ne került volna fel a kívánságlistámra. A Zoya Nori ugyan nem feltétlenül az a lakk, amire kifejezetten vágytam volna, de mikor megláttam, hogy féláron kapható, nem volt több kérdésem. Szerintem jól tettem, de megmutatom majd a blogon is.
Ezer és egy évig vacilláltam az ILNP Mountain View és a piCture pOlish Escapades között, végül az utóbbi győzött. Nem bántam meg, millió swatchot néztem meg azóta mindkettőről, és ugyan csak hajszálnyival térnek el, nekem az PP lakk tetszik jobban.
Nem igazán akartam nyomdalakkokat venni, de mikor megpillantottam, hogy van világos zöld (Lime) és citromsárga (Pastel Yellow) is a Mundo de Unasnál, nem tudtam őket otthagyni. Elvégre ezeket a színeket szinte lehetetlenség sima körömlakk formában megtalálni, és ha nem is most, de tavasszal kifejezetten hasznos lesz, hogy megvannak.


A Glamour napozás nekem annyiból állt, hogy elmentem a Müllerbe, és rávetettem magam az itt nem kapható márkák pultjaira. A Bourjois La Laque fehér lakkja, a White Spirit régóta motoszkált a fejemben, úgyhogy a fehér lakkos nyár után is folytatódik a próbálgatás. A Bourjois pult egyébként nagy csalódás volt, hiába szerettem volna krémes pirosítót, nem volt, a Rouge Editionok közül pedig egyetlen szín sem tetszett igazán, hiába szerettem volna kipróbálni valamelyiket. A Rimmel Peachella igazából csak azért fogott meg, mert Rimmel, és mert kevesebb, mint féláron volt, de azért nagyon kíváncsi vagyok rá. Igazából mást nem igazán éreztem kihagyhatatlannak tőlük, úgyhogy talán nem is hiányzik annyira ez a márka, mint gondoltam. A L'Oréal rúzst véletlenül szúrtam ki, és nagyon megörültem neki. A márka vörös-sztáros kollekciójánál már írtam a Julianne lakkról, a rúzs párja viszont nem passzolt annyira hozzám, úgyhogy azt nem vettem meg. Otthon viszont most az eggyel korábbi nude kollekció fut, amiről itt lemaradtam, úgyhogy végre végre enyém a Julianne's Nude. (Itt amúgy a sztáros kollekciók most rózsaszínnel támadnak, szerintem az is várható otthon előbb-utóbb.) Végül, de nem utolsó sorban egy kaviáros fátyolmaszk is a kosaramba került, amiről Suzynál olvastam épp a Müller látogatás reggelén. Kíváncsi vagyok rá, van most már egy pár fátyolmaszkom a Happy Skin egyik soron következő posztjához.


+1 Nem otthonról, hanem már az itteni reptéren vettem meg a Glamour novemberi számát, amihez egy mini Chanel rúzst mellékeltek Arthur színben. Még nem próbáltam ki, mert a mini tényleg mini, és nem akarom elpazarolni, de mennyire kúl már ez a magazintól!

Colors by Llarowe - The Mighty Red Baron


Jöjjön akkor életem első Colors by Llarowe lakkja, a The Mighty Red Baron. Egy csere során jutottam ehhez az üveghez, ezért még a régi címke van rajta, ami ugyan egy kicsit zavar, mert nekem az újabb verzió jobban tetszik, viszont egyáltalán nem ez a lényeg, hanem az, ami belül van. Felhívnám a figyelmet, hogy a képek csak a töredékét tudják visszaadni a lakk igazi valójának, kéretik egyéb képeket keresni/Nailland standon megtapizni, mert úgy biztosan szerelem lesz nektek is.


Első pillantásra egy egyszerű csillogó piros lakknak tűnik, de ennél sokkal sokkal többről van szó. A pirosnak a hidegebb tónusai közé tartozik ez a lakk, ami egy nagyon jó hír nekem, mert így teljesen egyedülálló a gyűjteményemben. A PP Bridget ugrott be elsőnek, mikor megláttam a bárót; azt gondoltam, ahhoz talán hasonló lehet, de közük sincs egymáshoz, mert az ugye aranyló, belülről világító és nem annyira holografikus lakk. Ó, igen, merthogy a mi bárónk holografikus lakk ám, nem is akármilyen. A fenti képen ez mondjuk nem látszik - természetes fényben inkább csak belülről világít szolidan, már amennyire egy ilyen piros lakk szolid tud lenni.


Méghogy a Bridget nem holo lakk! Tényleg az, na de jól látszik a különbség kettejük között: a bárónak van egy kis pinkes beütése, míg a Bridget inkább narancsos vonalon mozog. Mindkettő csodálatosan szép!



Annyira szép árnyalat egyébként, egészen sötét, szinte már a bordó felé hajlik, szóval ha nem csinálná azt, amit a következő két képen csinál, bizony akkor is tetszene. Két réteg kell belőle, hogy a szín teljes valójában megjelenhessen. Fedőlakkot is tettem rá, és úgy nagyon tartós volt: majdnem egy hétig nem is volt kedvem lemosni, és semmi baja nem lett. Egyébként is elkél rá a fedőlakk, mert önmagában nem valami fényes, és az áttetsző réteg még egy plusz dimenziót, mélységet ad neki. Gyorsan szárad, az ecsete pedig a most már átlagosnak számító rövidke és vastag - kényelmes és könnyű vele lakkozni.


Ezeken a képeken talán még jobban látszik, hogy hideg tónusú árnyalattal van dolgunk, bár igazából a szivárvány összes színe megcsillan rajta és benne. Ezeket a képeket led fénnyel készítettem, de a holo hatás ugyanígy látszik napsütésben is, elképesztően szép. Kicsit sajnálom, hogy szürke, esős, ködös időben nem érvényesül ennyire, de ez sajnos a holo lakkok rákfenéje.


Szóval a The Mighty Red Baron azonnali kedvencem lett, ennek pedig egyenes következménye, hogy elkezdtem a többi CbL lakkra is csorgatni a nyálamat. Hajajj. Hajajajjjj.

Szeptemberi kedvencek


Ez volt talán életem legjobb szeptembere! Beauty fronton nem túl sok dolog fogott meg, de talán pont elég ehhez a bejegyzéshez. Inkább a személyes élmények tették felejthetetlenné ezt a hónapot, ezekről majd a bejegyzés végén. Előbb:

La Rive In Woman parfüm - Már egy ideje odavagyok az Armani Sì nevű illatáért. Vaníliás, édes, nem mindenkinek való, de az első fél-egy órában annyira fantasztikus illat, annyira én vagyok, hogy huhh. Ja, hogy nem ez a parfüm van a képen? Nos, igen. Sokan felfedezték, hogy az Armani illatot (meg még sokat) lekoppintotta a Rossmannban kapható La Rive márka. Akinek mindkettő megvan, megerősítette, hogy teljesen egyformák, úgyhogy nekem több sem kellett, én is beszereztem. Tényleg teljesen hű hasonmás töredékáron, ráadásul még az üvege is az eredetire próbál rájátszani a fekete kupak-aranyló parfüm kombóval. Imádom az ilyen jó vételeket, és a parfüm is úgy teljesít, ahogy azt a Sì-nél sokszori fújkálás után tapasztaltam. Ahogy írtam nagyon édes-púderes, főleg ha pár órája már viselem, az elején viszont egyszerre édes és friss, teljesen egyedi párosításban. Ami még tök jó, hogy nem annyira köthető évszakhoz, simán jöhet hidegebb időben, de nyáron is el tudom képzelni.

Catrice Liquid Camouflage korrektor -  Jó sok korrektort kipróbáltam az utóbbi hónapokban, és eddig ez győzött meg leginkább. Van, hogy nem is teszek alapozót, csak ezt egyengetem el a problémásabb részeken, és nagyon jól működik. Elég jó a fedése, majdnem olyan erős, mint a tégelyes Camouflage-nak, de annál sokkal krémesebb és kezelhetőbb. Már félkész egy nagy korrektoros összevető poszt, ott majd részletesebben is bemutatom.


Benefit Coralista pirosító - Látszik, hogy a palettából ezt a színt nyúzom leginkább, úgyhogy ideje megemlítenem. Alapjáraton nem vagyok túlzottan elájulva a Benefit márkától. Az agyonhypeolt spiráljai, a primere sem tetszett túlzottan, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy pirosító fronton tud-e valami pluszt nyújtani. Fogok erről a palettáról egyébként részletesebben is írni, mert így egyben ugyan nem kapható, külön-külön a színek viszont igen, szóval talán így érdekes lehet. Mindig is a Coralista volt a kívánságlistám élén, és most már tudom, hogy nem véletlenül. Nagyon az én színem, jól áll, és a pirosító is kifogástalan. Szerencsére alig porol, jól pigmentált, de nem kell óvatoskodni vele - ezek nálam mind mind plusz pontok. Ez lenne az egyetlen, amit a palettából nagyban is megvennék, na nem mintha ez a nap reális időtávon belül eljönne.

Ebelin nagyméretű vattakorong - Miért nem mondtátok, hogy ennyire jók az ilyen vattakorongok? Évekig a kis méretű köröket használtam, pedig egy teljes arc smink leszedésénél ez az ovális, nagyobb verzió milliószor praktikusabb. Az Ebelintől próbáltam először ilyen méretűt, és meg vagyok vele elégedve, úgyhogy felkerült az örökké újravevős listára is.

p2 Prep + fix spay - Nemrég elfogyott a fixáló spray a készletemből, és valahogy hiányzott a sminkelés végén az a lezáró mozdulat, ami a úgyhogy új termék után néztem. A p2 szortimentfrissítéssel került a polcokra ez a termék, és nagyon megkedveltem. Az előző Alverdével az volt a problémám, hogy iszonyú erős citromos szúnyogriasztó szaga volt + alkohol is volt benne, úgyhogy semmiképpen sem akartam azt újravenni. Ez alkoholmentes, és az illata sem túl durva, bár hasonlóan a citrusos mezsgyén mozog. Nem mondom, hogy létszükséglet ez a lépés, de én már annyira megszoktam, hogy furán érzem magam, ha nem fújok valamit a púderezett arcomra.


NARS Cruella Velvet Matt Ajakceruza - A tökéletes piros rúzs! Bár nem is igazán rúzs, hiszen ajakceruza formája van, amit ráadásul hegyezgetni kell, de bőven megéri a szenvedős csomagolás, mert ami benne van, az aztán minőség a javából. Ez az első NARS termék, amit próbáltam, és teljesen lenyűgözött. Annak ellenére, hogy ceruza is és még matt is, nagyon szuper a formulája: pihekönnyű, nem is érezni az ajkakon, mégis eszméletlenül pigmentált és alig szárít. Sok-sok órán át viselve sem kopik csúnyán, sőt evés-ivás után elég egy kicsi igazítás, és továbbra is tökéletesen fentmarad. A lenti, tengerpartos képen is ezt viselem: néhány óra, kávézás, és egy hullámban fürdés után sem moccant meg.

Colors by Llarowe - The Mighty Red Baron - Egyelőre álljon itt csak kedvencként ez a lakk, de jövő héten megmutatom igaziból is. Csak annyit mondanék most, hogy WOW.


Horgony medál + dínós fülbevaló - A két kedvenc ékszerem az utóbbi időben. A medál rostocki emlék, amellett, hogy már régóta szerettem volna egy horgonyos ékszert. A dínókat pedig a Claire's-ben szúrtam ki, hát nem tüneményesek?


Két szuper élményben volt részem ebben a hónapban, mindkettő örök emlék marad és ezek miatt érdemelte ki ez a szeptember az életem legjobbja címet. A hónap elején tettünk egy kirándulást Rostockba, ami egészen északon, a Balti-tenger partján található. Nincs túl sok látnivaló itt, van viszont tengerpart, és ahol tengerpart van, oda mi elmegyünk. Szuper volt egy világítótorony tetejéről, őrületes szélben a viharos tengert és a felkorbácsolt hullámokat nézni. Egy kicsit meg is fürödtem a vízben, és ennek láthatóan nagyon örültem. :-)


A másik dolog pedig a hóvégi U2 koncert volt. 15 éve és 15 éves korom óta rajongok értük, és ez volt az első alkalom, hogy élőben láthattam őket. Fantasztikus élmény volt, nem is tudom szavakba önteni igazán, hogy mit jelentett ez nekem, úgyhogy álljon itt csak ennyi, mementóként. :-)

Happy Skin #2


Az a helyzet, hogy imádok arcot mosni. Szeretem a tiszta, puha bőr érzését, és bár számomra a sminkelés is nagy öröm, megszabadulni tőle sokszor még szuperebb. Szóval vegyük most sorra, hogy milyen fajta lemosókkal tisztítom meg az arcomat. A legtöbb termékhez belinkeltem a vonatkozó Krémmániás oldalt, itt átnézhetitek az összetevőket és mások véleményét is.


Nagyon kedvelem a habzó lemosókat, fürdés közben szívesebben mosok ilyesmivel arcot, mint mondjuk a tusfürdővel. Az nem arcra lett kitalálva, és általában nem is szoktam nagyon az összetételére figyelni, úgyhogy mindig van valamilyen arcra való termék a zuhanyzóban. Ezeket a lemosókat nem smink leszedésére találták ki, de a sminkmaradványokat el tudják távolítani. Túl sok ápolást mondjuk nem várhatunk tőlük, hiszen azonnal lemossuk, de azért igyekszem kímélő verziókat próbálgatni. Ezek mellett a krémes arctisztítókat is nagyon kedvelem, úgyhogy ebből a típusból is lesz jópár a termékek között. Ugyan nem azt a csikorgó tisztaságot adják, mint a habzó társaik, de ugyanolyan hatékonyak vagy akár jobbak is lehetnek. Kezdjük!

A Neutrogena lemosók régi kedvenceim; a maszk/lemosó kombináció nem is az első tubusom. Úgy szoktam használni őket, hogy fürdés elején vizes arcra felviszek valamelyikből egy keveset, majd fent hagyom, és a fürdés végén lemosom, tehát egy jó 5-10 percet az arcomon van. Mindkettőben a szalicilsav a sztár, ami egy jó kis pattanás elleni hatóanyag, bár tegyük hozzá, hogy mivel alig van a bőrön, szerintem minimálisan tud csak ez a hatóanyag dolgozni. Mindenesetre szoktam néha olyat csinálni, hogy a pattanásra teszek egy kicsit a maszkból, és nem mosom le, csak akkor, amikor eszembe jut. Ez szokott segíteni a gyulladás lehúzásában.
A Pink Grapefruit már nem a kedvencem, és szerencsére pont el is fogyott - biztosan nem fogom újravenni. Egyrészt az illata rém unalmas és ennyi használat után szinte kellemetlen (nagyjából leszoktam a grapefruitról, pedig régen imádtam) és a krémessége is inkább olyan csúszós-szilikonos. Másrészt igaz, hogy az összetevőlista sokadik helyén, de van benne denat. alkohol, úgyhogy hagyjuk, régi botlás volt.
A 2-in-1 maszk sokkal jobb: agyagos - kaolinos, emiatt inkább maszkként és nem annyira arctisztítóként használom. Nem a legszebbek az összetevői, de még pont belefér, mivel nem használom túl gyakran, leginkább csak akkor kerül elő, ha zsírosabbnak érzem a bőrömet, esetleg néhány pattanás is megjelenik. Mindennapi használatra viszont soknak érzem, a zsírfelszívó összetevői könnyen túlszáríthatják a bőrt.

A La Roche-Posay Effaclar lemosójából már elhasználtam egy nagy tubussal, akkor azt írtam róla, hogy eleinte nem tartottam csodaterméknek, de aztán megbarátkoztunk, és napi használatra sem volt rossz. Ezt továbbra is tartom, bár valamiért nem akar a kedvencemmé válni. Ezért az SLES-t tartom felelősnek, ami elég nagy mennyiségben van a termékben és amit ugyan kímélőbbnek tartanak az SLS-nél, én ugyanolyan túlzásnak találom. Szerintem nem fogom újravenni, van ennél sokkal jobb termék is.

Egy újabb versenyző az Avene Cleanance géles lemosója, amiből egyelőre csak ezt a kis mintát használtam el. Egészen tetszett (sokkal jobban, mint a LRP Effaclar), kellemesen és gyengéden tisztít, és jó puha bőrt hagy maga után, nem szárít egy kicsit sem. Naponta használtam ezt is, és nem okozott problélmát, bár összeségében az ilyen habzó cuccokat jobban szeretem váltani a krémes verziókkal, úgy még kíméletesebbek. Még nem tudom, hogy nagyban is megveszem-e, mert azért el nem ájultam tőle, de igazából panaszom sincs rá, szóval kap egy lehetet. Az eddigi négy termék közül mondjuk ezt venném újra legszívesebben.


Még van néhány termékem, amiket teljesen random módon használok, attól függően, hogy épp mennyire erős a sminkem, vagy épp hajat mosok-e. Ezek már inkább a sminklemosók felé hajlanak, de csak úgy szimplán arctisztításra is használhatóak. Igazából én sosem tudom eldönteni a csomagolás alapján, hogy mi az, amit sminklemosásra és mi az, amit arctisztításra ajánlanak (bár tény, hogy nem túl éles a határvonal) - ez általában csak a használatkor derül ki igazán. A cleansing water/fluid/cream/oil kifejezések bármit rejthetnek, de konkrétan azt, hogy a sminket is lemossa, elég kevés termékre írják rá. Nem tudom, mi az oka ennek, talán egyfajta biztosíték a cégeknek, hogy ha nem ígérnek meg valamit, akkor nem is róható fel nekik? Tényleg nem tudom. De lássuk a többieket.

The Body Shop Camomile olajos lemosó - Rögtön egy kakukktojás, mert ez sokkal inkább sminklemosó, mint arcápoló, bár tény, hogy semmi rosszat nem tett még az arcbőrömmel. A végén járok, és azt kell, hogy mondjam, tök jó ez a termék. Már írtam róla párszor, szóval nem sok újdonságot tudok elmondani: igen, olajos; nem, nem zsírosítja a bőrt, sőt. Egyszerűen feloldja a sminket, és vízzel lemosva el is távolítja a nagyját. Én a szememen nem tudom használni, ahhoz egyszerűen túl tömény, a vattakorong pedig inkább csak felszívja, minthogy segítene a smink eltávolításában. Ezért aztán valamelyik másik lemosóval szoktam párosítani (pl a CaoNatur tejjel szuperek együtt). Akkor szoktam ezt használni, ha utána hajat is mosok, mert könnyen a hajtövekre kerülhet, akármennyire is vigyázok. Viszont mostanában nem fogom újravenni, mert most már több márka is megjelent hasonló termékkel, és azokra is kíváncsi vagyok.

CaoNatur Arclemosó tej - Szemsmink lemosására használom legtöbbet, de arcon is nagyon jó. Régen odavoltam ezért a tejes típusú sminklemosóért, szóval nosztalgiázni jó vele, és amellett, hogy magyar termék, a minősége is kitűnő. Az olajos lemosók remek kiegészítőjévé vált nálam, nem leszek boldog, amikor majd pótolnom kell.

40 Carrots Retinolos arctisztító - Ez az arclemosó biztosan nem fog szembejönni sem a dmben, sem a Rossmannban. Én a TKMaxxben vettem, ahol rögtön felkeltette a figyelmemet a retinolos termékeket tartalmazó polc. Egy jó kis retinolos szérumra vadásztam, de bontatlan dobozt nem találtam (hát igen, ez a bolt legnagyobb gyengéje), így elhoztam ezt a lemosót. A retinol az összetevőlista közepén szerepel, ami végülis nem rossz, de ezt azért nem nevezném gazdagnak. A krémes lemosók közé tartozik (hasonló egy kicsit a Neutrogena grapefruitos verziójához), és nagyon puha, hidratált bőrt hagy maga után. Azt mondjuk nem érzem, hogy különösebben tisztítana, ezért inkább sminkmentes napokon szoktam bevetni. A retinol egyébként egy nagyon király dolog, de kétlem, hogy egy pár perces arcmosás alatt tudna úgy hatni, mintha egy szérumot hagynék egész éjjel a bőrömön. Szóval hanyatt azért nem estem tőle, de elégedett vagyok vele, mert drogériás árkategóriában kaptam egy annál sokkal jobb minőségű lemosót, amit akár mindennap is használhatnék. Azt még elmondanám, hogy nincs répaszaga, ha valaki esetleg erre lenne kíváncsi. :)

Balea Olajos artisztító fluid - Ez a legegyedibb állagú termék mind közül: elsőre olyan, mint egy sűrű gél, viszont hasonlóan viselkedik, mint a kamillás TBS olaj, vagyis vízzel vegyítve krémessé válik, és így lazítja fel a sminket. Egy kicsit kevésbé olajos annál, és szárazon például elég fura érzés használni, úgyhogy én egy kicsit bevizezett kézzel szoktam felvinni a bőrömre. Még így sem habzik egyébként. A másik olajhoz hasonlóan ez sem jó szemsminkhez, és arcomról sem maradéktalanul távolítja el a sminket. Úgyhogy hiába a kifogástalan összetevőlista, eddig ez eléggé so-so, és biztosan nem venném újra.

Összegezve: úgy tűnhet, hogy rapszodikusan használom ezeket a termékeket, de igazából megvannak a bevált párosok és mindegyiknek van helye a rutinomban. Az arctisztítás nálam úgy kezdődik, hogy lemosom a sminkemet egy olajos, krémes vagy micellás arctisztítóval. Ezzel a sminktől nagyjától meg is szabadulok, de ahhoz, hogy teljesen tisztának érezzem a bőrömet, szükségem van egy második tisztításra is, amit a habzó és a krémes lemosók váltott használatával érzek a legjobbnak. Ezeknél a termékeknél számomra az a fontos, hogy ne legyenek bennük nagyon erős tisztítószerek (pl SLS) és tisztítsanak, de ápoljanak is valamennyire.

Az első képen még szerepelnek micellás vizek, mert az is a sminklemosás témakörhöz tartozik igazából, de végül úgy döntöttem, hogy a tonikokhoz csapom őket, így itt most nem játszanak. Addig is kíváncsi vagyok arra, hogy ti milyen arclemosókat használtok szívesen, kommentben jöhetnek a kedvencek!

Essie - Vibrant Vibes

Tudjátok, hogy nem vagyok oda az Essie lakkokért, most mégis egy Essie lakkról lesz szó. Nemrég a boltokba került a nyári Neon kollekció, ami egyrészt meglehetősen fura volt így szeptember elején, másrészt egy olyan zöld volt benne, ami mellett egyszerűen nem tudtam elmenni. Úgyhogy végül elhoztam, és legnagyobb megelepetésemre imádom ezt a lakkot! Íme, a Vibrant Vibes.


Kezdjük azzal, hogy valószínűleg az Essie-t sem kerülte a fejlesztési igény az évek során, aminek őszintén örülök. A néhány évvel ezelőtti lakkjaik számomra túl sűrűek, nehezek voltak, ráadásként a vékonyka ecset sem könnyítette meg a felkenésüket. Most viszont az ecset is teljesen más, mint eddig (széles és lapított), és a lakk állaga is egy kicsit könnyebb, vizesebb lett. Ez utóbbi megállapítás persze lehet, hogy csak kivételes dolog, és csak erre a lakkra/kollekcióra igaz, de én nagyon örülök neki, mert ezért a lakkért biztos, hogy gyakrabban fogok nyúlni, mint a többi Essie-ért. 


A China Glazenek volt idén egy neon pasztell kollekciója, én pedig nem tudtam elképzelni, hogy hogy lehet valami egyszerre neon és pasztell is. A kettő számomra totális ellentétnek számít. De most már tudom, hogy mit is jelent, mert a Vibrant Vibes pontosan ebbe a kategóriába sorolható. 


Amikor először felkenem, akkor még neon lime zöld, majd a második réteggel fokozatosan veszít a neonosságából. Nem tudom, milyen varázslat ez, de tényleg így van. Mire a két réteg megszárad, addigra már egy szolidabb almazöld néz vissza rám. A finishe félmatt, ami ezzel a színnel nekem annyira nem tetszik, de csak egy réteg fedőlakk, és máris tökéletes. 


A zöld fakítását tovább fokoztam azzal, hogy fehérrel nyomdáztam rá - így végérvényesen a pasztell kategóriába került. Amikor a már nyomdázott, kész jobb kezemet és a még csak egy réteges bal kezemet összehasonlítottam, akkor nem nagyon tudtam elhinni, hogy ugyanaz a lakk van mindkettőn. Szóval színváltós is egyben.



A nyomdalemez egyébként a Moyou Illusion kollekcióból a 02-es. Nagyon betalált nálam ez a koncepció, és az a legjobb, hogy a totál őrült mintákat ilyen szuperül lehet vegyíteni - minden passzol mindenhez, és nem éreztem furának azt, hogy mindegyik körmömön más a minta, mert mindegyik egyformán zizire sikerült. 

Nyári kedvencek


Csak egyet kell aludni, és ősz van! Juhú! Úgy érzem, hogy már ennyitől is rögtön életre keltem, maga a gondolat, hogy szeptembernél nyithatom ki a határidőnaplómat, fellelkesít. Rögtön tele is zsúfoltam mindenféle tervvel az oldalakat. Azért most még visszapillantok egy kicsit a nyárra, és ahogy az utolsó tavaszi kedvences posztban ígértem, ezúttal egy nyári összesítőt olvashattok.


Sun Ozon Trópusi naptej - A drogériás fényvédőkről már rég lemondtam, mert 95%-uk tartalmaz denaturált alkoholt, azt pedig mindenképp kerülöm. Azért néha-néha megnézem az újdonságokat, és úgy látszik, nagyon jól teszem, mert idén ez már a második telitalálat. Igaz eddig csak kémiai fényvédőt találtam alkohol nélkül, de már ez is több, mint a semmi és szerencsére én nem vagyok rájuk érzékeny. Ez a termék a Rossmann saját márkás Sun Ozon családjába tartozik, ezért kifejezetten olcsó. Nagyon könnyed krém, szinte azonnal beszívódik és a 30-as faktorszámával nekem elégséges védelmet nyújtott arra a pár órára, amit összesen a napon tartózkodtam a nyáron. Kellemes az illata, nem az a kifejezett naptej, hanem tényleg inkább trópusi illatjegyeket fedeztem fel benne, de nem bánom, végre valami újdonság. Úgy tűnik, hogy limitált termékről van szó, de biztosan kapható még, vagy jövőre visszatér. Az irány mindenesetre nagyon jó.

The Body Shop Brazil dió szárazolaj - Sokszor nézegettem már a TBS olajokat, de képtelen voltam kiválasztani azt az illatot, amit hosszú távon is elviselnék, plusz az is aggasztott, hogy vajon mennyire gyorsan szívódik fel az olaj - ha valamit utálok, akkor az, ha ragadok, és mindent összekenek a bőrömön lévő cuccal még órák múlva is. Szerencsére pozitívan csalódtam. Az olaj emberi idő alatt felszívódik (kb 30-40 perc) és finom puha bőrt hagy maga után. Nem szuperhidratáló, de ha valahol száraz folt volt a lábamon, azt simán eltüntette. Az illata valami fantasztikus, diós - krémes, igazából egyáltalán nem nyári, de nem bánom, úgyis gyakrabban használok ilyen kencéket télen. Az eredeti árát mondjuk nem feltétlenül érné meg, de akciósan nem tudtam otthagyni és szorgalmasan kenegetem vele magamat.

The Body Shop Citromos testradír - Szintén akciós szerzemény (úgy látszik, én már csak így veszek radírt, mert hát hiába, a házi készítésűek olcsóságát nem übereli semmi) és nagyon-nagyon szuper termék. Cukros-olajos állag mennyei citromos süti illattal, ahh imádom! Úgy tudom, hogy ez a vonal teljesen meg is szűnt, de nagyon boldog vagyok, hogy még ezt az utolsó darabot elcsíptem, mert citromos terméknek még ilyen jó illata sosem volt.

Isana Ahoi folyékony szappan - Ne röhögjetek ki, de megtaláltam életem folyékony szappanát. Nem tudom ki hogy van vele, én többnyire leveszem az elsőt, ami a kezem ügyébe akad, ez általában valami tejes-mézes dolog. Most viszont elcsábított ez a tengerészes külső, és hát belül, jajj belül egy egész óceán rejtőzik. Sorry, tudom, gáz vagyok, hogy ezt beleírtam ebbe a posztba, de nem érdekel, mert ezt ki kell próbálnia mindenkinek!


Catrice Ultra Stay & Gel Shine fedőlakk - Egy álom ez a fedőlakk, méltó utódja a NYC Turbo Dry-nak. Az a vicc, hogy még abból is van egy fél üvegem, de hozzá se nyúltam, mióta ez megvan. Arra is rájöttem, hogy a legtöbb lakk sokkal jobban néz ki fedőlakkal, úgyhogy szinte minden lakkozásomnak része volt ez a darab az utóbbi időben. Gyorsan és fényesre szárad, jó az ecsete, mi kell még? Biztos pont lesz a lakkos életemben ezentúl.

China Glaze glitterek Point Me To The Party és Can I Get An Untz-Untz? - A nyár lakkjai! Az előző bejegyzés fehérjei is ide tartoznak, mert szinte csak ezeket hordtam, de rögtön utánuk ez a két színes glitter a befutó. Bár az üvegben nagy katyvasznak néznek ki, valójában hihetetlen jó kis színkombinációkat alkotott a CG, és a körmökön minden pont elégséges mértékben tud érvényesülni. Egyértelműen feldobják a hangulatot, úgyhogy csatlakozhatnak a piCture pOlish Color Storm mellé a konfetti lakkok közé.



Essence Metal Glam highlighter - Számtalanszor szerepelt már kedvencek között, és idén nyáron sem tudtam letenni. Aranyló, szuper fényes és csillogós, ennek ellenére sosem éreztem soknak magamon. A valaha volt egyik legkedvesebb kiemelőm, és strobing-őrület ide vagy oda, biztos hogy még sokáig az is lesz. Mindig elgondolkodom a The Balm kultikus Mary-Lou Manizerén, de swatchok alapján én ezt teljesen egyenértékűnek tartom azzal.

Artdeco All In One spirál ♦ - Hihetetlen, hogy mennyi anyag fér ebbe a pici tubusba! Legalább 2 hónapja használom már, de nem akar elfogyni, és az állaga még mindig isteni. Nagyon szépre és hangsúlyosra tudom vele a pilláimat festeni, nem pereg, és lemosni is könnyű. A Bourjois Twist up the volume spirállal azért nem vetekedhet, de már közelít. Egyébként már ezer éve nem használtam ilyen hagyományos, "szőrös" keféjű spirált, de visszatért a hitem beléjük.

P2 Soft Nude rúzs - Soft Toffee - Én nem tudom, hogy mi történt velem, de hihetetlenül elkezdtem vágyni valamilyen barnás árnyalatú rúzsra. Nyáron. Végülis tök logikus. Az igazi egy szürkés tónusú majdnem taupe lenne, amit már ki is néztem Nitunál, de amíg arra rászánom magam, addig is látni akartam, hogy illik-e egyáltalán hozzám. Végül a p2 kifutó termékei között sikerült lecsapnom egy utolsó utáni barna rúzsra, és egészen jól választottam. Nagyon 90-es évek, elég drámai szín, egy kicsit öregít is, de nem tudok leszakadni róla. Szerencsére passzol a színeimhez is, és mivel elég könnyed és fényes a rúzs textúrája, így nem annyira nem durva feltéve sem. Egy árnyalattal lehetne világosabb és kevésbé rezes, de nem panaszkodom, a célnak tökéletesen megfelel. Itt egyébként ezt viseltem.

És most meséljetek ti is, hogy telt a nyár?