Októberi kedvencek


Rituals Yin - Nos, ha ezzel fejeztem be az előző kedvences posztot, akkor most miért ne kezdhetném vele? Igen, megtörtem, és megvettem ezt a testpermetet, mert egyszerűen nem ment ki a fejemből. Jól tettem, mert végignézve az összes parfümömet még csak távolról hasonlóm sincs, és végre megvan az a tiszta, krémes illat, amire már régóta ácsingóztam. Az egy bajom az, hogy nem túl tartós, úgyhogy parfümként továbbra is kívánságlistás. Egyébként ezt ruhára és ágyneműre is lehet fújni, ott már valamivel tovább érezhető, mint a bőrömön, és csudaklassz érzés egy ilyen illatú ágyban fetrengeni. Azért persze nem erre fogom elpazarolni. :-)

Orly Rage - Nem tudok betelni ezzel a lakkal! Tudom, hogy sokszor írtam már ezt különböző lakkokkal kapcsolatban, de higgyétek el, nehéz engem annyira lenyűgözni, mint ahogy a Rage tette. Megérdemel egy külön bejegyzést, hamarosan jön, ott majd kifejtem jobban is az érzéseimet.

Bourjois Healthy Mix Serum alapozó - Ismét az az időszaka van az évnek, amikor ez az alapozó a létező legtökéletesebb darab a fiókomban. Remek a színe, a sárgás tónus kiegyenlíti a pirosas bőrfelületeket, és egyszerűen csodaszép bőrt varázsol nekem, tartós, nem fénylik át egyhamar, mi kell még?

Real Techniques alapozószivacs - Nem sokon múlt, hogy ez a szivacs a Tévedések vígjátéka posztba kerül. Persze nem amiatt, hogy rossz lenne, csak eleinte azt gondoltam, hogy ez bizony semmi extrát nem nyújt, nem érte meg megrendelni, várni rá, mikor a H&M-es szivacsok is ugyanezt tudják. Nagyot tévedtem. Ugyanis a RT sokkal jobban lekoppintotta a minden szivacsok eredetijét, a Beauty Blendert. Erre pedig akkor jöttem rá, amikor kimostam. Ugyanis a RT szivacs - hasonlóan a BB-hez - megnőtt, és kellemesen, éppcsak nedves maradt, így az alapozót sokkal szebben tudtam fellapogatni a bőrömre, és egységesebb, áttetszőbb végeredményt kaptam. A H&M szivacsainál ilyesmit nem tapasztaltam, teljesen olyanok, mint a régebben divatos lapos verziók. Szóval kedvenc lett a RT szivacs is, profibb anyagból van, megéri az árát. Még arra leszek kíváncsi, hogy mennyire hosszú életű, ez fogja eldönteni, hogy újra megveszem-e, vagy sem.

MAC Impassioned rúzs - Annyira meglepő, hogy az Impassioned az az árnyalat, amihez még mindig össze kell szednem a bátorságomat. Elvagyok a barack, narancs, piros vonalon, de egy ilyen hot pink színt még mindig furcsának érzek magamon. Szerencsére van egy szinte teljesen ugyanolyan színű felsőm (azt sem tudom, hogy így hogy, de van, én meg hordom), ami mellé már sokkal szívesebben viselem ezt a rúzst. Nem mintha amúgy annyira fontos lenne nekem a ruhához sminkelés, de úgy érzem, hogy ketten együtt némi harmóniát teremtenek, amitől én meg magabiztosabbnak érzem magam.

Vanília és kókusz szekrényillatosító - Nem tudom, mások hogy csinálják, de hiába frissen mosottak a ruháim, egy idő után átveszik a szekrényeknek azt a tipikus újbútor illatát. Ez ellen próbáltam tenni azzal, hogy megvettem ezt a kis csomagot, amiben 12 db illatosított papírzacskó van, amiket a szekrénybe, fiókba helyezhetünk. Régebben próbálkoztam a levendulával, de nekem nem igazán jött be. Ez a vanília-kókusz kombó viszont isteni, és bár jópár hete szétosztottam őket a szekrényekben, még mindig ugyanolyan intenzíven érezni az illatukat, mint az első napon. A ruhák nem vették át a kókuszaromát, de szekrénynyitáskor, fiókhúzáskor igenis érezni, és így talán van esély arra, hogy a ruhák jobban megőrzik a mosás utáni illatukat és kevésbé veszik át a szekrényét.

Infinity ring - A legtöbbet viselt ékszerem volt az elmúlt hónapban ez a gyűrű. Egyrészt van némi szentimentális vonatkozása is, másrészt meg olyan kis szép, és finom, nem tudom megunni. Régóta kerestem valamilyen végtelenes ékszert, és nagyon örültem, mikor végre rábukkantam az Accessorize-ban. Azóta le sem veszem. :-)


Párválasztó trilógia - Nagyon hamar kivégeztem ezt a sorozatot, mert teljesen kikapcsolt, és végre olyan könyv került a kezembe, ahol ismét tudtam izgulni a szereplőkért. Az agyonhájpolt Beavatott nekem fele annyira sem tetszett, mint a Párválasztó, úgyhogy nagyon örülök, hogy belefogtam. Aki esetleg nem ismerné: a történet Americáról szól, aki egy szerény körülmények között élő fiatal lány. Lehetőséget kap, hogy 34 lánnyal együtt részt vegyen a Párválasztó versenyben, amiben az ország hercege, Maxon keresi a feleségét. America nem igazán akar még benevezni sem, mert más tervei vannak titkos szerelmével, Aspennel, de végülis bekerül a játékba, megismerkedik Maxon herceggel, és innentől jön a bonyodalom, szerelmi háromszög és minden, ami egy lányregényből nem hiányozhat. Amiért nekem különösen tetszett, az az ország háttértörténete. Sajnos ebből egy kicsit keveset kapunk, és többnyire a szereplők nagyon szubjektív problémáival tudunk csak foglalkozni, amit viszont megtudunk az országról, a múltról, a miértekről, az nagyon érdekes. Az is nagyon tetszett, hogy néha igazán hercegnős mesének tűnik, máskor pedig a modern valóság rángat vissza a földre, és ez a kettősség igazán élvezetessé tette a történetet. Remélem, hogy még szeretnének jópár bőrt lehúzni a trilógiáról, és a jövőben ilyen jellegű írások is megjelennek majd. És hát mennyire szépek már ezek a borítók!

Julianne's Pure Red



A L'Oréal Privée kollekció otthon a nude színekkel, itt viszont már a vörösekkel hódít. Jónéhány színésznővel együttműködve születtek ezek a kollekciók: mindenkinek megalkották a bőréhez, hajához leginkább passzoló színeket rúzs és körömlakk formájában is, így az egyszerű halandó is könnyebben be tudja lőni, hogy mi is állhat jól neki.
Én Julianne Moore-hoz állok legközelebb (fehér bőr, vöröses haj), ezért az ő pirosait nézegettem leginkább, és mivel gyakorlatilag bármit el lehet adni nekem az ő nevével (mint színésznő is imádom!), így nagyon fájt a fogam az egyik termékre. A rúzst végül túlságosan neonpirosnak találtam (ha estélyekre járnék, akkor persze tudnám sokat viselni, hehe), de a körömlakkot nem tudtam otthagyni.



Amilyen kis pici az üveg (5ml), annyira drága a benne lévő lakk, de szerencsére a minősége kiváló. Mondjuk ezt el is vártam. Egy rétegben is szinte tökéletes a fedése, így spórolósan is lehet használni, de azért két rétegben az igazi. Viszonylag fényesre szárad (fedőlakkot azért elbír), és szerintem elég gyorsan is.
A színe fantasztikus: eperpiros, egész komoly neonos beütéssel. Az üvegben még ezüst mikroglittert is lehet látni benne, de a körmökön ez már egyáltalán nem érvényesül, sokkal inkább egy klasszikus krémfinishre emlékeztet.



Azért némi mintáért kiáltott ez a piros, azt hiszem a karácsony közeledtével ez a szín önmagában nekem már kevés. Azért most még egy nem karácsonyos mintát használtam. :-) Az Orly Rage-dzsel nyomdáztam, meg is lepődtem rendesen, hogy mennyire jól lehet vele. De róla majd később fogok áradozni. Most a Julianne a sztár, és tényleg megérdemli (igen, direkt!).

Nail Club - Rainy Day


Juhú, én vagyok a Nail Club vendége ezen a héten! :-)
Annyira örültem a meghívásnak, ráadásul a téma is szívemnek kedves, mert ha valaki hát én aztán imádom az esős napokat. Na de hogyan adjam vissza ezt a körmökön?


Ha eső, akkor esőcsepp, ha esőcsepp, akkor pedig esőcseppel borított ablaküveg. Ez volt az inspirációm. Az első ötletem az volt, hogy matt alapra fényes fedőlakkal pöttyözöm fel az esőcseppeket, ezt meg is csináltam szépen. A p2 bőrhatású, matt lakkját használtam alapként, a szürke cool grey nevűt, majd erre még került egy réteg mattító fedőlakk is, hogy még jobban tudjanak érvényesülni a fényes cseppek.


A végeredmény nekem egy kicsit uncsi volt, talán mert túl szabályosra sikerült a pöttyözés, így nem igazán az eső jutott eszembe róla. Aztán beugrott, hogy van egy réges-régi essence körömdíszítő szettem, amiben vannak csepp alakú glitterek is, úgyhogy elő is vettem szépen, és ezeket is felpakolásztam a körmeimre. A kezem így használhatatlanná vált, de legalább baromi jól néztek ki a csillogó, színváltós cseppek.




Ahhhh, csillog-villog, imádom! Egy ilyen manikűrrel garantáltan nem lesz unalmas a legundorítóbb esős nap sem (ja, mert folyton csekkolni kell, hogy hány cseppet hagytam el :D).


Köszönöm a meghívást, és a többiek esős körmeit is nézzétek meg!

In my life #1

Tudom-tudom, ez egy beauty blog, de nézzétek el nekem, hogy néha másról is szeretnék írni, nem csak rúzsokról meg hajápolásról. Különösen, hogy az elmúlt hónapokban a gondolataim sokkal inkább a lakás, mint a sminkelés körül forogtak. Sokszor érzem azt, hogy a lakáscsinosítás egy véget nem érő folyamat, mindig vannak új ötletek, megvalósítanivalók, és arra jutottam, hogy miért ne oszthatnám meg ezeket az olvasóimmal. Szóval időnként fel-felbukkan majd egy kis lifestyle a blogon, remélem, hogy lesz, akinek tetszenek majd ezek a bejegyzések is. 


Kezdjünk mindjárt egy kis otthonnal. Régóta megvannak az Ikeás fűszeres üvegcséim, amiből szerintem minden háztartásban van legalább egy tucat. De valamiért mégsem használtam őket rendeltetésszerűen, néha ez-az belekerült, de két nap múlva elfelejtettem, hogy mi, így inkább csak porfogónak voltak kitéve. Aztán rájöttem, hogy az a baj, hogy nem tudom, mi van bennük. Az üvegekbe én a ritkábban használt fűszereket szoktam tenni, de a még nem igazán gyakorlott háziasszony koromban simán összekevertem a gyömbért a szerecsendióval vagy a majorannát a petrezselyemmel. Így maradt a nyitott zacskók hányódása a kosárban, amire utáltam ránézni is, az üvegek pedig üresen álltak.
Persze millió helyen kaphatóak matricák, amikkel egy csapásra megoldódott volna a problémám, de én makacs vagyok, és eltökéltem, hogy nekem olyan matrica kell rájuk, amit át lehet írni. A világon sehol nem találtam ilyet. Nyilván a táblafesték lett volna az én utam, és már ott tartottam, hogy majd akkor én csinálok ilyen matricákat, de végül nem kellett belefognom. 


A megmentőm a Depot lett, ami egy szuper bolt. Nagyjából olyasmi, mint a Butlers, tehát főként lakásdekor, csak sokkal barátibb árakon. Én többnyire utálom a dísztárgyakat, de annyira hangulatos már a bolt maga, hogy zsákszámra hordanám haza a szezonális dolgokat, és pakolnám szét őket minden zugba. Na szóval ebben a boltban végre megpillantottam azt, ami nekem kell: egyszerű, csicsás szegély nélküli matricákat, mellette pedig a zseniális krétaceruzát, hogy a firkálás se okozzon gondot. Tényleg mindenre gondolnak! 


60 darab matrica van a csomagban, úgyhogy ha húszféle lisztet akarok itthon tartani, akkor az összes üveget fel tudom címkézni, és nem kell gondolkodni, hogy vajon melyikben mi van, illetve egy mozdulattal lehet átköltöztetni is, nem kell matricát kapargatni. És még jól is néz ki! 

Amúgy mióta megvettem, már legalább három helyen láttam ilyen matricákat, hát ez az én szerencsém. Írjátok meg, ha találkoztatok ilyesmivel! 

Check & Tweed


A Catrice őszi kollekciói közül leginkább a Check & Tweed tetszett meg, pedig nem mondanám, hogy annyira odavagyok a kockás mintáért (bár arra nemrég eszméltem rá, hogy egy kockás sál nagyon hiányzik a gardróbomból, akkor mégis?). Végülis mindegy, mert nem kockákat akartam magamra festeni, a promóképek pedig nagyon tetszetősek: natúr szemek, sötét ajkak, pop of color őszi színekben. Nem tudtam nem odafigyelni rá, ráadásul dupla jó hír, hogy otthon is megjelent.

Tévedések vígjátéka #7


Jó régen volt már újabb epizód a tévedések vígjátékában. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak csupa jó termékkel hozott össze a sors, mert bizony szép számmal akadt gyenge, sőt használhatatlan is. Biztos van közöttük olyan, ami már nem kapható, szokás szerint le vagyok maradva, mint a borravaló, de ha már megírtam a véleményemet, akkor menjen csak szépen ki a poszt így, ahogy van.

Vichy Teint Idéal alapozó  - Nehezen álltam neki ezen alapozó tesztelésének. Egyrészt a megérkezés után jópár napig a szomszédomnál raboskodott, amiről nem is tudtam, majd mikor végre kibonthattam, szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony hiába a legvilágosabb árnyalat, nekem ez sötét. Egy egész posztot akartam szánni ennek a terméknek, de a sötétsége miatt nem igazán tudnám élesben megmutatni, meg nem szeretném, ha a rossz szín miatt majd elrettentő példaként szerepelne a kép valami sminkbakis bejegyzésben. Úgyhogy most idemásolom azt, amit eddig írtam róla, szerintem elég jól átjön, hogy miért  nem lett kedvenc.

A termék ragyogást ígér a bőrnek a Liquid Light technológia segítségével, a korrekciós komplex pedig az arcbőr minőségén is javít. Én egy könnyed alapozót vártam, amit kifejezetten zsíros kombinált bőrre fejlesztettek ki - egyébként kapható egy száraz bőrre való krém is, szóval tényleg mindenkire gondoltak. Első kipróbáláskor meglepődtem, hogy mennyire sötét, sajnos túl sötét, akármennyire is vékonyan viszem fel. De ezen még éppenséggel lehet javítani egy világosabb alapozóhoz keveréssel. Amin viszont nem tudunk javítani, és rögtön mellbevágott, az a nagyon erős alkhoholszag, ami igen, ebből a krémből áradt. Teljesen meglepett, mert alapozóban ritkán érezni alkoholt, de aztán rápillantottam az összetevőlistára, és bizony ott csücsült a harmadik helyen.
Azért ez nekem nagyon furcsa lépés egy olyan gyógyszertári készítménytől, amit ugye azok keresnek főleg, akiknek a "drogériás vackok" nem váltak be, esetleg érzékeny a bőrük. Meg aztán minek is kell egy alapozóba alkohol? Tartósítani? Vagy? Elképzelhetőnek tartom, hogy a megalkotók szerint ettől számít zsíros-kombinált bőrre valónak, hiszen a legtöbb arcápoló termék ebben a kategóriában bizony alkoholos. 
Szóval nem egy jó kezdés. 
Ezen felbuzdulva gyorsan meg is néztem minden alapozómat, hogy van-e benne alkohol, mert nekem ez nagyon szokatlan dolog. És egy kivétellel bizony nincs egyikben sem. Vicces, hogy az egy kivétel pont a Bourjois Healthy Mix Serum, amiről azt írtam, hogy mennyire kedvelem, de az igazsághoz tartozik, hogy az alkohol a sokadik helyen szerepel, tehát jóval kevesebb van abban a termékben.

A szín meg ugye külön nehezített pálya, mert anélkül akartam kipróbálni, hogy egy másik alapozó másféle tulajdonságait idekeverném, illetve nekem nincs is olyan világos alapozóm, ami túl világos lenne, szóval nehezen tudnám eltalálni a megfelelő színt. Így maradt az itthon tesztelgetés
Az alapozó a fluid névhez méltón nagyon folyékony, nem is volt még hasonlóm. Próbáltam ecsettel és kézzel is feltenni, valahogy egyik sem az igazi, mert az ecset nagy részét felissza, a kezemmel pedig nem tudom egyenletesen eldolgozni. A szárabb részeket így is kiemelte, szerencsére nem sok ilyenem van, de ha sokat kenegetném ezt az alapozót, akkor lehet, hogy szárítana. 
Nem vettem észre, hogy különösebb ragyogást adna, félmatt finishe van. Elég hamar elkezd fényesedni (nekem ugye homlok + orca a kritikus terület), de valahogy azt vettem észre, hogy egy idő után megáll és bár nem púderezem le, nem romlik a helyzet tovább és egy viszonylag elviselhető fényt kap csak az arcom, ami úgy is marad. Ezt így itthon üldögőlve persze könnyebben mondom, valószínűleg amúgy újrapúderezném, de minden esetre jó volt egy ilyen felfedezést tenni.

Hát sok jót nem mondtam eddig erről az alapozóról, és nagyon nem is tudok. A 6000 Ft körüli ára meg aztán tényleg sok, ennyiért sokkal jobb alapozót is lehet kapni. Sajnálom, hogy nekem ennyire nem jött be, mert ahogy láttam a többség igencsak megkedvelte. :-(

Rimmel Stay Blushed folyékony pirosító Apricot Glow - Úgy szeretném szereni ezt a pirosítót, de egyszerűen nem megy. Liquid cheek tint a megnevezése, de én inkább krémesnek mondanám az állagát tekintve, sajnos a keményebb fajtából. Emiatt egyszerűen nem lehet szépen eldolgozni, mert vagy foltos lesz a végeredmény, vagy addig-addig simítgatom a bőrömön, hogy végül a szín is teljesen eltűnik. Sokkal jobb krémpirosítók vannak ennél, ez bizony pénzkidobás volt.

Max Factor Wild Shadow pots - Még valamelyik nyáron kaptam ezeket a kis mono púdereket, de sokáig halogattam a sminkelést velük. Az első itthoni tesztek sem győztek meg arról, hogy mennyire ki akarom próbálni, de persze csak eljött az ő napjuk is. Nem lennének annyira rosszak egyébként ezek a színek, csak két baj van velük: egyrészt a pigmentáció hagy némi kívánnivalót maga után, de még ha ezen túl is lépek, akkor is ott van a csillámhullás problematikája. Merthogy szereti hullatni a glittereket, ráadásul  azokat az apró, ragaszkodó fajtákat, amiket még lesöpörni sem lehet szépen, mert egyszerűen nem mozdulnak. Ez a két dolog pedig mondhatni kulcsfontosságú egy szemfestéknél, és ehhez még hozzátesszük az árat is, hááát...nem ebből fog meggazdagodni a Max Factor. Ráadásul a színválaszték is rémes, rózsaszínek és földszínek, egy Wild nevű kollekcióban. Érdekes koncepció.


Avon True Colour négyes paletta - Jeans ♦ - Az egyik AVON találkozón két ilyen palettát is kaptam, a Berry Love-ot pedig élesben is mutattam. Pont egy sietős délután esett a Jeansre a választásom, gondoltam, ki kellene már próbálni a kéket is, meg írni róla, mert tudom, hogy az AVON termékekre is sokan kíváncsiak, sokan keresnek rájuk. Hát, jól ráfáztam. Megmondom őszintén, hogy annak ellenére, hogy kék és mint tudjuk, én imádom a kéket, és akár szemhéjfestékben is szívesen viselem, valahogy pont olyan árnyalatokat sikerült beválogatni, amik erősen a retro vonalba tartoznak. A felső két színt valahogy nem akaródzott felkenni, a hármas számúra is húztam a számat (bár egy szép szürkével kiegészíve működhetne), egyedül a négyes, sötétkék hozott lázba. Igenám, de amikor elkezdtem sminkelni, azt vettem észre, hogy hiába lapogatom fel a púdert a szemhéjamra, egyszerűen nem akar történni semmi. Az ecset valahogy képtelen felvenni a színeket. Kénytelen voltam valami mást kihozni a már kissé csillámos sminkből - ó igen, a csillámot felveszi :) - így egy lila púdert választottam, és megmenekültem. Később próbáltam vizes ecsettel is előcsalogatni valamit, de egyedül a sötétkék engedett a víznek, és egy valóban gyönyörű metálkéket sikerült festeni vele. A többi színből még így sem tudtam értékelhetőt előhozni. Szóval elég nagy csalódás nekem ez a paletta, mert a másik nagyon tetszett, és az szárazon is megfelelően működött. A sötétkékért talán érdemes megvenni, de őszintén szólva elég luxus egyetlen színért megvenni másik hármat is, ami szinte használhatatlan - legyen akármennyire akciós is.

Lovely almazöld tus - Tudom kicsit késő már erről írni, mert szinte biztosan nem kapható, de folyamatosan kerültek újabb és újabb dolgok ebbe a bejegyzésbe, és amikor ezt a részt írtam, akkor épp aktuálisnak számított. Szóval úgy megörültem, hogy egy ilyen ütős szín került a Lovely kínálatába, annak meg méginkább, hogy limitáltsága ellenére le tudtam csapni egyre. Azt tudjátok, hogy nagyon szeretem a Lovely tusokat, a matt és a fényes is szívem csücske, de ez most nem sikerült olyan jól sajnos. Valahogy nem elég pigmentált, ami egy világos, élénk színnél persze érthető is, de sajnos nagyon nem ezt vártam. Felkenéskor sem a legszebb, csíkozódik, és a pigmentáltság hiánya miatt nem tudom szép, egyenletesen felvinni. Kár érte, mert ez lehetett volna a nyár aduásza.

Essence Crystal eyeliner - Még egy tus... Hiába, maradni kell a jól beváltaknál. A pár évvel ezelőtti Fairytale trendkiadás két folyékony szemhéjtusa máig nagy kedvencem. Az állaguk kicsit sűrűsödött, de még mindig nagyon jól használhatók (több éves tusokról van szó!), az ecset sem vett fel fura alakot és a tartósság is rendben van. Ezek alapján buzdultam fel az újabb Crystal eyeliner verzióra, remélve, hogy meg tudják ismételni a bravúrt. Sajnos nem tudják, nagyon nem. Egy kék csillámos darabot vettem első körben, bízva abban, hogy ha a Fairytale tusok csillámos mivoltuk ellenére is kiemelkedően intenzívek, akkor a Flashy Aqua-val sem lesz gond. Nem így lett. Alapból nagyobbak a benne lévő glitterek, de ráadásul áttetsző alapban úszkálnak, így a felvitt tusvonal minden lesz, csak nem intenzív. Én már itt nagyot csalódtam, ha lett volna teszter, akkor meg sem veszem, mert így max fekete tus fölé lehet használni, de igazából olyan hülyén szórja el a glittert, hogy az sem néz ki jól. Pár hónap alatt az ecset is tönkrement, úgy, hogy nagyjából egyszer próbáltam ki és a zselé is besűrűsödött, ezzel teljességgel használhatatlanná vált a termék. Pénzkidobás, kerüljétek!

Choose Charla or Amazon Green Ocean?

Ki emlékszik az essence Choose me! nevű színére? Remélem, sokan! Nem tehetek róla, de akármilyen márkájú körömlakkokat nézegetek, mindig ez a szín ragadja meg először a tekintetemet: kékes-zöld alap tele milliónyi arany és zöld mikroglitterrel. A Choose me! óta már nem egy hasonló színt beszereztem, úgyhogy arra gondoltam, megmutatnám őket így együtt, mégpedig annak apropóján, hogy végre megtaláltam ebből a színből a tökéletes minőséget.

essence Choose me!, Zoya Charla, Kiko 532 Pearly Amazon Green, IsaDora Ocean Crush

Szóval volt nekem egy Choose me!-m, aztán jött a homoklakk őrület, és persze, hogy rögtön kiszúrtam a hasonmását az IsaDora Sugar Crush lakkjai között: ez az Ocean Crush. Én ettől hihetetlen boldog voltam, hogy megvan az álomszínem sima és homoklakkban is. Aztán megérkezett a Zoya a Naillandbe, én pedig egy szép napon elcsábultam a Charla nevű színre, ami már régóta kívánságlistás volt, és meglepő módon az említett színcsaládba tartozott. Kicsit mérges is voltam magamra, mert otthon aztán eszembe jutott az essence lakk, meg hogy nekem már van ilyen színem. Felkenve valamivel mélyebb, élettel telibb a Zoya (ebből a képeken semmi sem látszik persze), arról nem is beszélve, hogy az Ocean Crush-hoz köze nincs, így végülis megbékéltem azzal, hogy akkor van tartalékom (és sürgősen el kell kezdenem katalogizálni a lakkokat). Igaz ugyanúgy három réteget követel, mint a Choose me!, de mivel villámgyorsan szárad, így ezt megbocsátom neki. Nos körülbelül itt tartottam fejben ezzel a bejegyzéssel, amikor betévedtem egy Kikoba...Gondolom sejtitek, hogy mi volt az első, amit észrevettem a lakkok között. :D De szerencsére most már totál nyugodt voltam, elvégre a Charla-t úgysem győzheti le semmi, csak megnézem, és már itt sem vagyok. Sajnos a swatcholást követő másodpercben már ment is a kosaramba az 532-es számú Pearly Amazon Green, ugyanis ez a lakk egyetlen rétegben fed, és csillog és TÖKÉLETES, és még akciós is volt!
Lássuk akkor, hogy mit is tudnak egy rétegben:


A sorrend ugyanaz, mint fent a lakkosüvegeknél. A Kikonak (gyűrűsujj) egyszerűen nyomáda sem ér semmi. Alább már két réteget kentem fel mindegyikből, de a Kiko még így is beelőz, az IsaDora pedig szerintem kiesik, mert teljesen más jellegű, inkább kék, mint teal. Nekem itt még mindig zavaróan átütnek a körömvégek a mutató és középső ujjamon, úgyhogy ment rájuk a harmadik réteg is (A Kikora nem, minek?).



A második-harmadik kép között talán már nincs is akkora különbség, de nekem így teljes értékű az essence és a Zoya. Ennek ellenére szerintem csúfosan alulmaradtak a Kikoval szemben, ami egyrészt minőségben is jobb, másrészt színre is sokkal jobban tetszik. Nem ez az egyetlen újdonságom a márkától, igazi kis különlegességekkel találkozhatunk náluk, amiket szép sorban hozok is, mert ezeket látnotok kell! :-)

Wanted #38


Mostanában ismét rámtört a körömlakkmánia. Nyáron kicsit hanyagoltam a témát, a ki-bepakolás, költözés eléggé megviselte a körmeimet, és kellett némi idő, amíg regenerálódtak. Talán ez a pár hetes kihagyás az oka a mostani körömlakkéhségemnek, egyszerűen nem bírok betelni velük. Pedig sokszor érzem azt, hogy már nem tudnak újat mutatni, minden, tényleg minden színem van, nem kell újabb. De csak sikerül egy kis csavart belecsempészni az újonnan megjelenő lakkokba is, ami miatt már kerülnek is fel a kívánságlistára. Az Illamasqua Melange is egy ilyen lakk.
Az őszi Once limitált kollekcióban jelent meg, amit a viktoriánus kor hölgyei ihlettek. Minden darab tompa, visszafogott színű, és antik bronz fényben ragyog, egyszerűen meseszép az egész. A lakk nekem elsőre a vintage térképeket juttatja eszembe, azokon pont ilyen színe van az óceánoknak. A benne lévő arany és bronz mikroglitter miatt méginkább antik hatása van. Egy kicsit tartanék attól, hogy a körmökön már nem ennyire fejedelmien néz ki, ahogy a swatchokat elnéztem ez sajnos így is van.
Egyébként rögtön a Catrice Mint Me Up nevű lakkja jutott róla eszembe, mert az is nagyon hasonló elgondolású, talán valamivel világosabb és kevésbé bronzos, de szerintem egy remek kis alternatíva. Plusz ugye az itt lapul a fiókban, így elég volt csak felkenni, és már nem is vágyom annyira a Melange-ra. Hát hogyne. :-) Egyszer azért megnézném a körmeimen, de akkor már az alábbi sminket sem hagynám ki.



Dear Diary...#1

Új sorozat a blogon! Nem tudom még, hogy milyen gyakorisággal, de alkalmanként írnék egy-egy kis szösszenetet a mindennapjaimról, egyelőre Instagram képekkel illusztrálva. Hadd mondjam el, hogy mennnnnyire imádom az Instagramot, különösen azt az érzést, amikor felfedezek egy fantasztikus felhasználót, akinek végig lehet nézni a képeit. Kimeríthetetlen inspirációs forrás, és szerintem szuper módja a mindennapok dokumentálásának. Lehet, hogy hülyeség, de én szeretem visszanézni a saját képeimet, amik eszembe juttatják azt az egy-egy momentumot, amit épp fontosnak találtam megörökíteni. Úgyhogy most gyertek velem ti is egy kis nosztalgiázásra. :-)


Nem mondhatnám, hogy gyakran járunk étterembe, általában valamilyen ünnepléssel egybekötve szoktunk betérni valahova. Berlinben meg főleg igaz ez, mert eszméletlenül drágák az éttermek. Azért az évfordulónk megérdemelt egy tapasozást a Mar y Sol nevű étteremben, ami nagyon hangulatos volt, jó kis emlék marad. Az alsó hamburgerezőbe, a Sixties Dinerbe kivételesen tényleg csak úgy beültünk, és bár semmi fancy maga az étterem, és külvárosi részen is van, az árak azért itt is húzósak voltak. Sajnos a burger sem volt világbajnok, de a 60-as évek hangulata kárpótolt valamelyest.


Pastel Galaxy


Mióta szerettem volna egy galaxis manikűrt készíteni! Az egyik legszebb minta a Földön, jelképezi az ismeretlen iránti kíváncsiságot, a végtelenséget. Nem véletlenül népszerű, a leggingstől a telefontokig mindenen rajta van, úgyhogy a körmöket is meghódította. Galaxis manikűrt készíteni nagyon egyszerű, nagyjából semmi kézügyességet nem igényel. A kulcs, szerintem, a színválasztásban rejlik.
Az én mesterem Sammy volt, a The Nailasaurus blog szerzője, akinek a galaktikus körmeit mindig megcsodálom. Egy tutorialt is készített, igaz ő annyit változtatott a dolgon, hogy nem a sötét irányba indult el, hanem pasztell színeket használt, és így született meg a pasztell galaxis. Annyira tetszett ez a kis csavar, hogy itthon megkerestem a legutóbbi galaxis színeihez leginkább hasonlókat, és elkészítettem a tutorial szerint.



Hihetetlenül jól mutatott a körmeimen, két napig győzködtem magam, hogy most már le kellene mosni, de egyszerűen nem volt szívem. Biztos, hogy fogok még készíteni ilyet, a klasszikus kék-fekete és pasztell színekben is, mert teljesen beleszerettem a mintába, nem is értem, miért halogattam eddig a kipróbálását.


Az alap az essence Forget-me-not (a majdnem esküvős lakk!) két rétegben, erre pacsmagoltam a következőket: Sally Hansen Purple Heart, NYC Blue.L.ita, Farmasi szám/név nélküli. Erre jött egy kis csillogás az essence Space Queennel, és csillagok a Barry M nail art pennel rajzolva, illetve a Maybelline French White lakkal pontozva.