Megesküdtünk!

Végre itt az élménybeszámoló, kisregény hosszúságban, valószínűleg túl részletesen és túl sok képpel! :-)


Nem egy átlagos szombat volt április 12., de hát ez is volt a cél, hogy ne az legyen. Nagyon szuperül és zökkenőmentesen haladt az egész nap, csodás volt az idő is, mi kell még? Az előzetes figyelmeztetések ellenére (minden csak villanásnyi idő lesz ám!) én tökéletesen emlékszem az egész napra most is, egy hónappal később. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy zéró stresszelés volt, örömteli és izgatott volt az egész készülődés, nem volt semmi túlszervezve, túlgondolva. Arra a kérdésre, ami a megelőző hetekben és aznap is sokszor elhangzott (IZGULSZ????) egyszer sem tudtam őszintén azt mondani, hogy igen. Mert egyszerűen nem. :-) Szóval derűsen és nyugisan telt a nap, de lássuk, hogy is volt?


Mivel én székesfehérvári vagyok, a vőlegény pedig Fejér megyei, így az esküvő Fehérváron volt. Péntek reggel indultunk Pestről az utolsó körös dolgokat elintézni - bár nem hagytunk kifejezetten semmit erre a napra, azért így is összegyűlt pár teendő (papírdolgok begyűjtése, dekoráció átvétele, sütik felvágása és dobozolása stb.) Este még maradt idő a lakkozásra is, tök jó volt, hogy a vőlegény és az otthonlevők szolidaritásból végigvárták velem, amíg megszárad a lakk - ez fontos tulajdonság egy majdnemférjnél, nem? :-) A lakkozásom mondjuk egy kicsit így is párnanyomos lett (túl vastagon vittem fel a második réteget szerintem), így másnap a fodrász székében még ment rá a fedőlakk is - így tökéletes volt a manikűröm egész nap.

A szombat reggel azzal indult, hogy a vőlegénnyel elhoztuk a virágokat, ami egyrészt a csokromat és a kitűzőket, másrészt a dekorációs kis csokrokat jelentette. Mivel a kedvenc virágom a margaréta, ezért mindig is azt gondoltam, hogy egy margarétacsokor lesz a kezemben, ha egyszer férjhez megyek (nem sok esküvős dologról álmodoztam korábban, de erről pont igen). Viszont a margaréta vadvirág, ezért nem igazán alkalmas arra, hogy hosszú órákat bírjon víz nélkül, illetve a szára is túl puha, így egy margarétára hasonlító krizantém lett a csokrok alapja, ez egészült ki némi fréziával és rezgővel. A dekoráció is ehhez illeszkedett (sőt, ha már itt tartunk, a meghívó is). Nagyon tetszettek egyébként a csokrok, olyan bájos és romantikus volt az összhatás.

A virágok után indulás a fodrászhoz: végül egy olyan lány készítette a hajamat, akivel még sosem találkoztam. Merész volt így az utolsó pillanatban váltani, de jól döntöttem. A próbafrizurám is tetszett, de ahogy írtam korábban is, még lazább, még kuszább feltűzés lett volna a cél, amit nem tudtam megértetni az előző fodrásszal; valahogy a képek, amiket mutattam neki, nem adták át elég jól, hogy mit szeretnék, vagy nem tudom. Így bevállaltam ezt a kockázatot, bár egy pillanatra sem merült fel bennem az, hogy baj lehet belőle, és nem is lett, nagyon tetszett a hajam, és a képeken is jó visszanézni, egyértelműen ez volt az elképzelés. Az utóbbi idők BioHaires csalódásai után így végre megvan a fodrászom is!


A vőlegény is kapott egy kis stylingot, majd visszavitt a hotelbe dekorálni, ugyanis az asztali dekoráció teljes mértékben az én feladatom volt - persze nem feladatként tekintettem rá, hanem igazi álommegvalósítás történt. :-) Hetekig gyűjtögettem rokonoktól, barátoktól a lehető legkülönbözőbb méretű és formájú befőttes üvegeket, amiket aztán feldíszítettem csipkékkel, rafiával, zsákvászonnal, és ezeket szórtam szét az asztalokon. Később megérkezett a barátnőm/tanúm, aki segített úszógyertyákkal megtölteni az üvegeket, és kitenni az ültetőkártyákat. Ha összességében nézem, akkor nem volt egy nagy munka (a legmacerásabb a címkék leszedése, és az üvegek elmosása volt), fillérekből megcsináltam és mégis totál odavolt érte a vendégsereg. Azért erre elég büszke vagyok, na. :-) A sok gyertyát még kiegészítették a főasztal mögött, és az asztalok fölött húzódó fényfüzérek is (előbbit béreltük, utóbbit pedig az eBayről rendeltem), így teljes fényárban úszott az egész terem.



Miközben befejeztük a dekorálást, próbáltam kiszedni a barátnőmből, hogy milyen meglepetésekre lehet számítani, mert nem igazán szívlelem a váratlan dolgokat és erős gyanúm volt, hogy valami a háttérben még készülődik. Megnyugtatott, hogy nem lesz semmi: se lakodalmas játékok, se menyasszonyrablás stb. Ennek nagyon örültem, mert kifejezetten nem vágytunk ilyesmire.
Miután végeztünk, szaladtunk is haza készülődni. Kisminkeltem a barátnőmet, aztán már meg is érkezett Eszter és Dani, úgyhogy innentől felpörögtek az események.


Szegény vőlegényt kitessékeltük a lakásból, majd jöhetett a sminkem, ami végülis teljesen azokból az elemekből állt össze, amiket ITT is leírtam már. Amiben nem tudtam dönteni, azt a barátnőmre bíztam, így ő választott nekem szemhéjfestéket (az Urban Decay Naked 1-es palettából a Toasted, Hustle és a Half Baked került fel) illetve pirosítót is (MAC Something Special + Manhattan Fresh Peach - ez utóbbinak pont ekkor értem le az aljára, szóval it was meant to be, ennél tökéletesebb választás nem is lehetett volna!). A rúzsom végül a MAC Fast Play lett, szintén egy kicsit szentimentális választás, hiszen ezt a barátnőmtől kaptam egyik karácsonykor. A műszempillától némileg tartottam, és eleinte bénáztam is vele, de aztán hamar belejöttem, és úgy pakoltam fel a tincseket, mintha világ életemben erre gyakoroltam volna (pedig előtte csak egyszer próbáltam ki). Nagyon jó móka volt az egész sminkelés, jól döntöttem, hogy magamat sminkeltem, már csak az élmény miatt is. Végül egészen a tánc kezdetéig nem is néztem tükörbe, ami nagyjából este 9-et jelentett, és még ekkor is teljesen vállalható volt a smink, egy kis púder és már perdülhettem is a táncparkettre. Én ezt nagy sikerként könyvelem el, mert bár nem volt egy díjnyertes, magazinba való maga a smink, azért mégiscsak jutottam valahova azóta, hogy megnyitottam ezt a blogot, és feltöltöttem az első, bénácska képeket. :-)




Így kezdtünk neki

A smink után öltözés, utolsó simítások és már jött is értem a vőlegény (merthogy ő közben a hotelben készülődött).



Ez a Not impressed fej, amit vágok zseniális, de legalább látszik, hogy milyen BAM a Half Baked. :-)


Az "első találkozás" nagyon megható volt, bár nekem elsősorban arra kellett koncentrálnom, hogy le ne essek a lépcsőn, mert a cipőmből persze az első fokon kiléptem. :D A vicces amúgy az, hogy nem csak a vőlegény látott engem teljes díszben először, hanem én is őt. Azért persze neki volt nagyobb a meglepetés, hiszen a ruhámmal kapcsolatban nagyon titkolóztam, míg az ő öltönyét együtt vettük meg, de azért így nekem is volt egy kis plusz - szívdöglesztő volt, ahogy várt rám a csokorral a kezében. Az öltöny amúgy a Zarából származik (innen is üdv annak az olvasómnak, aki jelen volt, mint később kiderült ;-)) és nagyon érdekes, sötétékék, majdnemfekete színe van - kihívás volt hozzá nyakkendőt találni, mert fekete mellett kéknek tűnt az öltöny, kék mellett pedig feketének. Végül inkább az inghez passzoló nyakkendőt kezdtünk keresni, és a C&A-ban akadtunk erre a szürkés-kékes, aprómintás verzióra. Felmerült egyébként a csokornyakkendő ötlete is, de a vőlegény szerint az csak a világ Richard Gilmore-jainak áll jól, így maradt a hosszú verzió.



A fotózásra jó sok időt hagytunk, végül kis csúszással kezdtük el, de bőven volt így is időnk megvalósítani mindent, amit szerettünk volna. Fehérvár legszebb parkjaiban és a belvárosban jártunk, semmi Bory-vár meg Kati néni, meg fa mögül kukucskálás. Fantasztikusak lettek a képek, alig tudtam ezt a párat kiválasztani.








A helyszínre, a Hiemer-házba végül elég korán meg is érkeztünk, betereltek és bezártak minket a világ legbarokkosabb szobájába a tanúkkal, fotósokkal, hogy a vendégek szépen leülhessenek a helyükre. Na itt már kezdtem valami izgulásfélét érezni, de inkább csak olyasmik miatt, hogy ne lépjek a ruhámra, ne essek el, ilyenek (mert feltétlenül kellett az a lépcső az anyakönyvvezető elé...). Az intézkedő csajszi végül egy kicsit megkavarta a dolgokat, ugyanis az eredeti elképzelés az volt, hogy a vőlegény a tanúkkal vonul be, majd én apukámmal. Mármint ez nem csak elképzelés volt, hanem konkrétan meg is beszéltük egy másik intézkedő csajjal. Végül persze így is történt, csak annyi különbséggel, hogy a zene csak az én bevonulásomnál szólt. Pedig annyira jó választás volt ez a szám, tökéletes ívvel, hogy mindenkinek a megfelelő rész menjen, amikor besétál. Utólag persze ez már teljesen mindegy, és nyilván így is szép volt, csak a csajszi erősködése volt zavaró. Bár én már annak is örültem, hogy egyáltalán az a zene szól, amit kértünk, mert nem sokkal az esküvő előtt felhívtak, hogy számonkérjék rajtam a zenei CD-t, amit persze már hetekkel előtte leadtam - szóval nem nagyon bíztam bennük ilyen téren.


Arra viszont állati büszke vagyok, hogy nem sírtam sem a bevonuláskor, sem később a ceremónián. Ahogy visszaemlékszem, a lánykéréskor sem hullottak a könnyeim, pedig egyébként minden hülyeségen képes vagyok meghatódni (pl. amikor a nászút első reggelije közben megszólalt az első táncunk zenéje, hát az egy nagyon-nagyon-nagyon jó pillanat volt - a többi vendég meg tuti hülyének nézett, hogy mit bőg már bele ez a csaj a teájába). Az ilyen nagy pillanatokban valahogy pont az ellenkezője történik, és inkább csak az öröm vet szét, nem az örömkönnyek. Meg aztán az egész minden olyan megható volt, hogy ha egyszer elkezdem, akkor tuti nem tudtam volna abbahagyni.


Ellentétben a károgókkal, hogy csak 20 másodpercre fogok emlékezni, egyáltalán nincs így, a szertartás minden pillanatát átéltük, figyeltünk, és egy nagyon aranyos, vidám esketésünk lett - a legjobb az volt, amikor a két gyűrűről nem tudtuk eldönteni, hogy melyik kié és tanakodtunk egy sort az anyakönyvvezetővel. :-)
A rövid, frappáns kis ceremónia után lementünk a Hiemer-ház elé, mindenki szép sorban gratulált, aztán jött a meglepetés. Én nem terveztem semminek a röptetését, vagy hasonló, családösszehozó momentumot, de hogy hogy nem, csak előkerült 29 színes és 2 fehér lufi a szomszédos étteremből. Anyukám akciója volt, annnnnnyira tudtam, hogy szerveződik valami! Szerencsére ez a kellemesebb fajta meglepetés volt, rögtön vizionáltam is a szuper képeket erről, meg hát egyből az Up című film jutott eszembe...


Ezek után irány a hotel étterme, a vendégek szépen elfoglalták a helyüket, mi pedig 10 másodpercet szusszantunk a szobánkban. Aztán jöhetett a belépőnk, ami ilyen volt. :-)
Következtek a köszöntők és a koccintás. A férjem tanúja szuper beszédet mondott, itt már aztán nagyon meghatódtam. Mi négyen ugyanis (férj, feleség és tanúik) gimis osztálytársak voltunk, így legalább 15 éves barátság a miénk, ami azóta is töretlen és remélhetőleg örökre meg is marad. Nem a gimiben szerettünk egymásba, hanem jóval később, így tényleg ki a fene gondolta akár kis hetedikesként, akár a ballagáson, hogy egyszer pont a mi esküvőnkön fogunk így együtt mulatni. Igaz én a barátnőmmel már időtlen időkkel ezelőtt megbeszéltem, hogy ő lesz a tanúm, de így lett igazán szimmetrikus az egész. Még most is megkönnyezem ezt a gondolatot.

A vacsi részleteivel nem untatnálak titeket, de ezt a képet muszáj idetennem, mert annyira jól elkapott pillanat lett. :D



Az első táncot is túléltük, mondjuk nem bonyolítottuk túl a dolgot keringővel, vagy mással, inkább csak szépen lassúztunk a táncparkett közepén, ehhez nem kellett különösebb tudomány. Aztán a többiek is csatlakoztak a szám végére, és innentől mehetett is a buli. Ittunk, beszélgettünk, táncoltunk, volt minden, ami ilyenkor kell. Sajnos túl rövid volt ez az idő, ha újrakezdhetném az egészet, akkor egyetlen dolgot változtatnék meg: korábbra tenném a szertartást és így a vacsi kezdetét is (meg a vőlegény kitűzőjét megfelezném talán). Bár hajnali négyig tartott a buli, én komolyan kevésnek éreztem, még annyi jó számot írtunk fel, amikre nem táncoltunk.


A tortavágás volt az első, ami megszakította a kötetlen, táncolós részt. A tortánk gyönyörű szép lett: kék és színátmenetes és pöttyös és madaras, szóval minden minden, amit csak szerettünk volna (na jó, szerettem volna). Mivel nem volt tűzijáték, és alapvetően semmi extra szórakoztatásban nem gondolkodtunk a tortavágást illetően, csak zenét választottunk, ami szóljon (U2 - Sweetest Thing), így kicsit bepánikoltam, amikor mindenki odagyűlt elénk, és várakozón nézett ránk (oké, nyilván a tortát várták). A legjobb ötletem az egymás etetése volt, egy klisé nyilván kellett. :-) Végül az egyik legviccesebb kép született.


Nem volt pihenés, már következett is a menyasszonytánc. Telitalálat volt a Beatles mix, én fantasztikusat buliztam közben, még bírtam volna rá táncolni akár a végéig is, és úgy láttam, hogy senki nem fanyalgott azon, hogy miért nem hagyományos zene szól. A tánc után mi átöltöztünk, addig a vendégek kikönyörögtek valami techno-mulatóst, úgyhogy aki erre vágyott, az sem maradt hoppon. Tele is volt a tánctér, mire visszaértünk. :-)

Ezután még egy kicsit táncoltunk, de elkezdett szépen szállingózni mindenki, úgyhogy én már csak arra emlékszem, hogy fél számot táncolok, utána búcsúzkodok, vissza másik szám fele, megint búcsúzás. Szóval tényleg kezdhettük volna korábban az egészet, hogy az összes jó számot végigénekelhessük/bulizhassuk.

Hát ilyen volt ez a mi nagy napunk, szerintünk tökéletesen sikerült: mi ketten nagyon jól éreztük magunkat, a visszajelzésekből pedig az is kiderült, hogy mindenki más is. Végülis ez volt a cél, hogy emlékezetes legyen az egész, nekünk nyilván bárhogyan lett volna, mindenképp az lenne, de így talán évek múlva a rokonok is felemlegetik ezt az ünnepélyt.

Ha valaki nagyon szeretné, akkor szívesen leírom részletesen is, hogy kik voltak a szolgáltatóink, de én inkább a két legfontosabbat emelném ki, mert nagyrészt az ő munkájuk eredménye az, hogy ilyen jól sikerült a nap és, hogy tényleg örök emlék marad. Egyrészt Laci, a DJ szuper választás volt, sokáig is tartott, míg megtaláltuk. Mindenki dícsérte a zenét, sőt olyan is táncra perdült, akiről nem is gondoltuk volna, ez pedig nyilván a hangulatnak volt köszönhető. Teljesen felszabadultak az emberek és ezt jó volt látni.
Akiknek pedig tényleg a leghálásabbak lehetünk, azok a fotósaink, Eszter és Dani, vagyis a KépMás duó. Amellett, hogy a zenét, dekorációt, ruhámat dícsérték a vendégek, többektől is visszahallottam azt, hogy mennyire jók voltak a fotósok - mindezt még az előtt, hogy képeket egyáltalán láthattak volna. Külön-külön is eszméletlenül profik, együtt meg aztán főleg, anyukám ki is emelte, hogy jó volt nézni, ahogy egy-egy szemvillanásból értik egymást. Szóval tényleg nagyon köszönjük nektek (mert tudom, hogy olvastok!) a munkát, az biztos, hogy az aranylakodalmunkat is ti fogjátok fotózni (meg minden mást)! :-)

Remélem, hogy tetszett ez az élménybeszámolós bejegyzés, és mindenki megtudott minden részletet, amit szeretett volna. Ezzel vége is az esküvős sorozatnak, örülök, hogy velem izgultatok és elolvastátok a kilométer hosszú posztjaimat is. Kommentben is válaszolgattam, de azért itt is megtenném még egyszer: nagyon szépen köszönjük a jókívánságokat, igyekszünk valóra váltani őket! :-)

86 comments :

  1. Nem vagyok egy esküvőimádó típus, sosem voltam igazán, de én itt picsogok egy csomag zsebkendővel már a poszt eleje óta. Annyira szép pár vagytok! :) A ruhád és Te is csodás voltál. Gratulálok Nektek, nagyon sok boldogságot!!! :))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hát írni sem volt sokkal felemelőbb! :D Köszönjük :-)

      Delete
  2. Gyönyörűségesek vagytok együtt! :))

    ReplyDelete
  3. Ismered a hozzáállásomat, de már megint meghatódtam igen. Boldognak tűntök, maradjon mindig ilyen erős az alap amire építkeztek! :* Apropó, akkor mostanában már költöztök is?

    ReplyDelete
  4. Nagyon tetszett, csodálatosak a képek is!! :))) Sok boldogságot Nektek!

    ReplyDelete
  5. Gratulálok! Nagyon vártam már a bejegyzést :) Csodaszép voltál (vagy) :) Jó látni, hogy milyen boldogok vagytok! Sok boldogságot!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönük, tényleg boldogok vagyunk! :)

      Delete
  6. Ezek a csillogó szemek... *-* Sok boldogságot! :)

    ReplyDelete
  7. Gratulálok! Legyetek nagyon boldogok! :)
    A sminked nagyon szép lett, igazán tetszett :)

    ReplyDelete
  8. gyönyörűek voltatok és nagyon-nagyon sok boldogságot :)
    (roni)

    ReplyDelete
  9. csodás képek lettek, sok boldogságot! :)

    ReplyDelete
  10. Aww! Csoda képek és nagyon jó beszámoló! :)) Biztos szuper nap volt.
    Megkérdezhetem, mi volt a bevonuló és az első tánc zenétek? Bizti írtad már, csak öreg és szenilis vagyok.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Bevonuló: Here, There and Everywhere, tánc: Dream a Little Dream of Me

      Delete
    2. Jaj nagyon jól választottatok! :)

      Delete
  11. Hátn én igen meghatódtam ezen a bejegyzésen :) Fantasztikus esküvőtök volt, gratulálok nektek és sok boldogságot!

    ReplyDelete
  12. Imádtam ezt a bejegyzést a legelejétől a végéig, szuper beszámoló még csodásabb képekkel, gyönyörű menyasszony voltál és gyönyörű vagy feleségként is! :) Gratulálok, sok boldogságot és sok-sok ilyen meghitt és örömteli pillanatot kívánok!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Örülök nagyon, hogy tetszett és köszönjük! :)

      Delete
  13. Gratulálok!
    Kivánok sok boldogságo! :)

    ReplyDelete
  14. JAJ de cukik vagytok együtt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Gratulálok és sok-sok-sok boldogságot kívánok nektek a közös életetekhez! #love

    ReplyDelete
  15. Már nagyon vártam!:) Olyan meghatóan írtad le, néha küzdöttem, hogy ne sírjam el magam, nagyon szép pár vagytok!:) Sok boldogságot, nevetést és szeretet kívánok Nektek!:)

    ReplyDelete
  16. Csodás lehetett! :) Sok boldogságot kívánok ismét! :)

    ReplyDelete
  17. bekönnyeztem a végére... :) olyan szépek vagytok és annyira jó látni ezeket a pillanatokat, kétség sincs a nap tökéletességét illetően. :)
    a kedvencem a gyűrűhúzós kép, annyira cukin nézel a párodra, kétszer is visszascrolloztam oda.
    köszönöm ezt a személyes és részletes beszámolót, a nagyon-nagyon élveztem sajnos nem kellően leíró, de remélem, h ezt Te is sejted! ;)

    ReplyDelete
  18. Gyonyoru vagy a kepeken es az a ruha egy csoda! Nagyon sok boldogsagot kivanok nektek! :)
    A lany, akinek szerencset hozol :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönjük! Mivel hoztam szerencsét? :)

      Delete
  19. Nagyon szép képek. Gratulálok, sok boldogságot kívánok! :)

    ReplyDelete
  20. Minden szavát élveztem a posztnak, annyi szeretet és jókedv árad belőle! Csodásan néztetek ki, és nagyon sok boldogságot kívánok nektek! :)) :* A ruhád, a hajad, a vőlegény, a torta... minden tökéletesen sikerült. A tanu választás pedig nagyon megható!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönjük, örülök, hogy tetszett a poszt! :)

      Delete
  21. Szia! Gyönyörűek voltatok :) és annyira tetszik hogy milyen áhítattal írsz életed jelentős pillanatáról hogy néha még libabőrős is lettem. :) Én is fehérvári vagyok és nekünk június 7-én lesz az esküvőnk, és szeretném a fodrászod elérhetőségét elkérni, mert én is voltam már próba"konty"on és nem olyanra sikerült szinte egyik se amilyenre én szerettem volna. Előre is köszönöm és Gratulálok Nektek és Sok-Sok-Sok Boldogságot :) :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hűha, mindjárt itt is van! :) Staudinger Tímeát keresd az N&D szalonban, Budai út 18. Nagyon cuki lány, én ilyen lelkes fodrásszal még nem találkoztam.
      Köszönjük szépen, és persze nektek is :)

      Delete
  22. Nagyon szépek vagytok együtt, sok boldogságot kívánok Nektek! :)

    ReplyDelete
  23. Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek! Nagyon szép volt a dekoráció, a miénken is valami hasonló lesz, azért öröm volt látni hogy milyen szépek a befőttes üvegek, amiért rám egy kicsit furán néznek, de kiállok az ötlet mellett. :) Azért pedig külön elismerésem, hogy ilyen nyugodtan és összeszedetten végig tudtad csinálni. Nekünk még 2 hónap van hátra, de már most nagyon izgulok :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönkjük! Szerintem nagyon szépek, én mindenképp erre a kicsit rusztikusabb vonalra mentem rá, mint a klasszik szép mécseses, vázás verzióra. De állj ki az igazad mellett, vagy mutogasd meg a képeinket nyugodtan a furán nézőknek. Izgulj csak nyugodtan, aznap már jó lesz minden! :)

      Delete
  24. Csoáds lehetett az esküvő :) Sok boldogságot :)

    ReplyDelete
  25. A képek láttán teljesen elérzékenyültem, hihetetlen ahogy árad belőletek az egymás iránt érzet szeretet és szerelem. :) Sok boldogságot kívánok nektek és legalább 100 házassági évfordulót. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszi Kriszti, remélem lesz annyi! :)

      Delete
  26. Köszönjük, hogy mi lehettünk ott veletek! :)

    ReplyDelete
  27. köszönjük szépen a képeket és a részletes beszámolót, sok-sok boldogságot kívánok nektek!

    ReplyDelete
  28. De furiii! Olvastam ezt a posztod és egyszer csak a férjem megszólalt a hátam mögött, hogy jééé, ő a volt barátnőm! Kicsi a világ! :) Jó fotós(oka)t választottatok, ez szerintem meghatározhatja az egész esküvőt! Szerintem az a legjobb kép, ahol a férjéd úgy áll, mint Superman, Te meg hátulról fogod a vállát :)) Még több boldogságot Nektek!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, szuperhős a férjem :) Köszi!

      Delete
  29. Eszméletlenül csodásak a képek, gyönyörű voltál! Öröm volt olvasni a beszámolód, egy kicsit kedvet kaptam, hogy talán mégis kell az a lakodalom nekem is... Gratulálok nektek, és sok boldogságot! :)))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jajj, köszönöm szépen :) Nem muszáj egy lakodalomnak sem nagy felhajtásnak lennie, én magam is meglepődtem, hogy mennyire parner mindenki abban, hogy olyan legyen az egész, ami hozzánk passzol.

      Delete
  30. Gratulálok, és sok boldogságot kívánok nektek!
    Csodaszépek voltatok! Le a kalappal előtted, hogy nem izgultad túl, tetszik a hozzáállásod, remélem, ha egyszer oda kerülök, sikeröl nekem is ilyen lazának lennem, és így megélnem az egészet.
    A befőttesüveg gyertya-ötleted elképesztően jó!
    Azt hiszem, ilyen egy igazi, csodálatos esküvő :-)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönjük! :)
      Megértem, hogy valaki izgul, egyébként én is nagyon lámpalázas vagyok, és utálok szerepelni is. De az a ruha...magabiztosságot ad, vagy nem tudom :)

      Delete
  31. Gratulálok és sok boldogságot kívánok Nektek! Nem vagyok házasság- és esküvőbarát, de a te beszámolód melengette a szívemet, mert minden szóból árad a szeretetetek. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Úgy örülök, hogy tetszett. :) Köszönjük szépen!

      Delete
  32. Szívből gratulálok! Tényleg csodaszép és meghitt napotok volt, és nagyon nagyon jó látni, mennyire szeretitek egymást! Kívánom, hogy sok-sok évig megmaradjatok így egymásnak! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönjük, szerintem nincs akadálya! :)

      Delete
  33. Nagyon sok boldogságot!!!! Annyira látszik, hogy a férjed rajong érted. Nagyon aranyosak vagytok :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönjük! :) De jó, mert tényleg így van :)

      Delete
  34. Köszönjük, hogy velünk is megosztottad ezt a napot, kicsit olyan, mintha én is ott lettem volna. :) A dekoráció nagyon-nagyon szép lett és egyáltalán nem baj, hogy magad csináltad a sminket, sőt! :) Sok boldogságot nektek!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nekem furább lett volna, ha más sminkel :) Köszönjük!

      Delete
  35. Gyönyörű ès minden rèszletèben tökèletes:) szèpek vagytok!:)

    ReplyDelete
  36. Gratulálok :) Gyönyörű voltál!!!

    ReplyDelete
  37. Gratulálok, sok boldogságot Nektek! :)

    ReplyDelete
  38. Esküszöm meghatódtam olvasás közben. :) Gyönyörű lehetett és nagyon-nagyon gratulálok nektek! (A befőttes üvegek zseniálisak. :D)
    (Andi)

    ReplyDelete
  39. Csak most jutottam el addig,hogy végigolvassam a bejegyzést, de a képeket már a hét elején megcsodáltam :) Nagyon jó érzés rájuk nézni, egyszerűen sugárzik róluk, hogy mennyire jól sikerült a nap! Nagyon sok boldogságot nektek!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jaj dejó, úgy örülök, hogy ez látszik :) Köszönjük!

      Delete
  40. Gyönyörű vagy és minden olyan, mint egy csoda.. komolyan mondom, hogy ilyen tökéletes dekorációt még nem láttam. :) A torta is nagyon jól néz ki.

    ReplyDelete
  41. Gratulálok, és sok boldogságot kívánok Nektek! Nagyon jók lettek a képek, és sugárzik rólatok, hogy mennyire szeretitek egymást. Jó ilyet látni, remélem, hosszú éveken át megőrzitek ezt a szeretetet :-)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönjük és rajta leszünk! :)

      Delete
  42. Nagyon szép és ízléses volt minden, a dekoráció és a csokrod üde és bájos, a ruha, a smink és a fotók is mind-mind telitalálat! Sok boldogságot, harmóniában, egészségben, legalább az aranylakodalomig!:-)
    Alix

    ReplyDelete

Minden megjegyzést elolvasok, és igyekszem válaszolni is. Köszönöm a kommentet, sokat jelent, hogy elmondod a véleményed!